Történt egyszer régen, ha a megmaradt nyomok, iratok nem csalnak, akkor (Krisztus után) 999-ben, mikor is Sigmundur a következő lehetőséget ajánlotta viking társainak: ’A keresztény hit és a lefejezés profizmusa’ (ez persze a nyers fordítás). Megindult a (kis) Feröer-szigetek keresztényesítése, eredményeképp az ezáltal ’pogánynak nevezendő’ emberek tudatából kezdett feledésbe merülni a skandináv istenek imádata és létezése. Vagy ahogy azt hisszük. 999 év elteltével - amit mi 1998-nak írunk, az ideje – Heri Joensen vezetésével indult útjára a szerény méreteket öltő csapat kis viking hajóján, a sarkcsillag fénye alatt, talán a világhír felé, terjesztve a régi igét. Természetesen itt már nem a vallásról a lényeg, nem egy szektáról beszélünk, az elméletileg feledésbe merült több ezer éves múltjukról, s nem elhanyagolandó módon zenéről, melyet szeretsz vagy sem, de valamit kivált belőled, és teljes mértékben a viking és norvég zenei-kulturális alapokra épül. S ahogy történt az tavaly ősszel, most is csak teltek a szürke hétköznapok, mire azt észleltem, ismét új albummal jelentkeztek. Megtörténhet ez is, manapság nem is annyira új a nap alatt, de a címe legalább stimmel: By the light of the Northern Star……

Kicsit meglepetés, kicsit vártam, de talán korán is érkezett a lemez, s nem is a tipikus megjelenési időszak (tavasz vagy ősz, hanem pont a nyár eleje?), da sajnos az idei fesztiváljaink egyikén se láttam őket fellépőként, úgyhogy be kell érni ennyivel. Ami továbbra is elmondható,önmagukat meg nem hazudtoló módon alkottak tovább, továbbra is hűen tartva a vonalat, melyen elindultak. Ennek is eredménye az, hogy első hallásra már unalmasnak is tűnhet, hogy talán semmi új nincs benne, pedig mind a kilenc dal vadonatúj. Az alapja pedig még mindig a viking-legenda, tradicionális norvég (hivatalos megközelítésből) és viking zenei elemekre épülve. Ezt bonyolítva kelta, valamint doom, heavy és progressive metal behatással.Ez is teszi olyanná, mit már említettem, vagy szereted nagyon, vagy el sem bírod viselni (többek közt elmúlt egy éves tapasztalatból: 8 kollégámból 1bírta, a többi szidott érte, mikor arra vetemedtem, hogy Týr lemezt toljak be a lemezboltban). Talán nehéz emészteni, ahogy az összes progressive vonalat, de ez adja meg a szépségét is, észrevenni az értéket. Talán az előző (cím szerint: Land) album vonalát követik leginkább, mely valamelyest vidámabb a korábbiaknál, amiben pedig visszanyúltak a kezdeti vonalakhoz, hogy ismét vannak angol nyelvű szövegek. Bevallom, nekem kifejezetten tetszettek, s tetszenek mind a mai napig az eredeti nyelven előadott dalaik, sokkal több egyéniség és eredetiség rejlik bennük. Az angol szövegekhez pedig annyit tudnék hozzáfűzni, talán valamit így értünk is abból, miről énekelnek.

’A mitológia tömegsírjában hevernek a múlt legendái, az eldobott babonák, holott régen mind becsben és tiszteletben tartották….’
’Karddal kezemben meghódítom a vidéket, megtizedelem, lefejezem…’
’Birtokod kellemetlen, hol rossz az idő s oly szeles, jobb nekem a norvég hegyekben, mint itt maradni, hogy szeress engem…’

Érdekes, érzelmes, helyenként harcias. Erősen jelen van itt is az a kultúra, azon nép rézése-története, melyről talán túl keveset is tudunk, s bár rég eltűnt a fő ereje, létezése, élettere, mint nekünk, pl. magyaroknak, de az emléke megmaradt. Tegyük hozzá, ha belegondolunk a magyarok létezésébe: a lovasíjász hadaink, kik anno Európa népét riogatták, úgyszint a történelmi emlék, mégis mi is. törődünk a múltunkkal és büszkék lehetünk rá, hogy még létezünk. Ők se tesznek másképp, ápolják a hagyományokat, a mai világba illeszthető módon, s vállalják eredetük. S ha csak pár ezren is (kb. 40), de mai napig van a Feröer-szigeteknek saját nyelve, s amin megszólal a Týr, az nem norvég, hanem az a régi, ott, a szigeteken honos beszéd. Hasonló talán, de ne lepődj meg ha esetleg norvégul tanulsz és mégsem érted :)

A lemezre visszakanyarodva: első hallásra majdnem rávágta, hogy na, szép kis iparos munka. Talán. Van akinek hasonlóan fog lejönni. Érdemes azért esélyt adni neki, főleg ha korábban is éreztél hasonlót velük kapcsolatban. Majd szépen kialakul a kép, vannak itt ötletek, csak emészteni kell. Most ebbe belenyúltak nagyon. Zenei tudás, technika, s ahogy eddig is, az instrumentális részek a legerőteljesebbek, az ének lehetne a legzavaróbb néha. Viszont a dallamvezetés, majd a legtöbbször igen csak pörgős ütem mellé illesztett szóló tényleg nem az átlagos, mit a bandák nagy része mutatna, vélhetően itt is kilógnak a sorból. Ha úgy vesszük, ez is lehet erény! Bár a dalok is jajj de nagyon hasonlóak elsőre és mennyire idézik a korábbi dolgokat, mutatja szintén, emészteni kell. Ez nem Metallica, nem Iron Maiden és nem Slayer, s nem hasonló, mint azon nagy bandák, kikből sorolhatnék még kismilliót, mely ezerszer könnyebben befogadható, de ha valamit javasolhatok: ha nagyon nem megy, hallgass némi progressive metalt előbb (leginkább Dream Theater és Riverside), esetleg még pár pagan-folk cuccot (abból is van bőven, kezdésnek Korpiklaani, erősen haladó szinten Finntroll ajánlott. Talán), nézz vissza erre. De a döntés odabízva. Én sem mondom hogy ez lesz az elsőszámú kedvenc, mert az igazat megvallva a korábbi lemezek jobban megfogtak, a többit az idő eldönti. Addig hallgatom még jó sokat, s gyönyörködök a borítóban. Az ami hibátlan, mint mindig: amit erősen könnyűzenén élő ismerőseim is elismertek, hogy a metal lemezek rendelkeznek a legjobb, s legszebb borítókkal, ismét igazolódott. Ebben most sem hibáztak, s az is pont olyan, ami tükrözi a zenei tartalmat. Ha az album nem is 100%-os, a design zseniális!