Nem kevesebb, mint 12 éve , azaz 1997 óta létezik és alkot az a karcagi csapat, mely megmaradva ’vidéki bandaként’ egyszerre élheti át ennek hátrányát, s tud mégis az erősebb zenei vonulatok kedvelői közt legalább olyan népszerű maradni, mint tegyük azt, sok más pesti csapat. Bebizonyították már, nem az számít, honnan jössz, hanem hogy mit alkotsz. A Vale of Tears nem kapkodta el a dolgokat, 2005 óta nem jelentkeztek lemezzel, mindössze koncerteken láthattuk őket. A 2006-os kényszerű tagcsere óta a felvidéki Bélá Olivér erősíti a bandát, s vele együtt rögzítették már 2009 végére megjelent harmadik nagylemezüket. Az Illdisposed Inner Interest ismét egy erőteljes alkotás a dallamos death/thrash kedvelőinek, nyolc új szerzemény negyven percben, s visszakanyarodva a múltjukhoz, közé csempészték egyik első lemezes daluk újra rögzített verzióját is. Talán sokat kellett rá várni, de a lemez tartalma önmagáért beszél.

Sosem egy megalkuvó és könnyed dallamokra hajló bandaként ismertem őket, s bár korábbi lemezeikben sem mélyültem el különösebben, koncerteken volt szerencsém több esetben a csapathoz. Egyik ilyen élmény volt többek közt egy tehetségkutató, ahol a közönséget annyira meggyőzte az a két, a részvételhez kötelezően játszott feldolgozás, hogy az elkövetkező évben is elvárták tőlük koncerteken (a Nine Inch Nails illett is hozzájuk, a Placebo számot pedig átírták saját szájízre és megnyerőre). A fellépéseiken tapasztaltak alapján sejtettem, mire számíthatok az új lemeztől, kissé féltem is hogy leszedi a fejem……

Az énekes, Mulicz Feri jelezte felém, mikor teljesen elkészült az album, majd jutatta el, hogy lássam-halljam, hogy sikerült. Elsőre már a borító megérne pár szót, mely Havancsák Gyula keze munkáját dicséri. Kissé futurisztikus, hatásos, amint a gép rakja össze a gépet….emberré. Vagyis valami hasonlóvá. Lemez elindult közben, az első negyven másodperc olyan könnyed gitárdallam, tapasztalatlanok be is buknák, s hinnék, hogy valami hasonlót kapnak végig. Na persze. Kis buták :) Ha figyelsz, amilyen egyszerű és fülbemászó, legalább annyira van kísérteties hangulata egyben. S dallamos. Az is. Dallamos death/thrash, amiből kapunk is az arcunkba bőven az azt követő nagyjából negyven percben. Akad pár elhúzott rész, lassabb kiállás, de alapjában véve kifejezetten tempós lemezt hoztak össze a srácok. Végig ütemes, pörgős dobtémával megalapozott, eszement gitárfutamokkal tarkítva. Valamint annyira változatosan összeállítva, hogy se unalmas nem lesz, s nem kelt olyan érzést, hogy egy kaptafára íródtak volna a dalok. Ha mégis arra vágynál, itt hagyd abba, hallgass technot….

Bár máshol úgy írják róluk, melodikus, ez esetben lehet nem a legmegfelelőbb szó rá. Értelmezés kérdése, de ez a kiadvány inkább egy erőteljes alkotás, mely érdekes atmoszférájával fog hamarabb magával ragadni, mintsem kifejezetten a dallamvilágával. Nagyjából két évet áldoztak az anyag megírására, begyakorlására, feljátszására, érezhető is, nem egy összecsapott munka. A teljességhez hozzátartozik még pár ember, kik vendégszereplésükkel segítették a végeredményt, megemlítendő így Oláh Zsolt (Remorse), Papp Lajos (Dying Wish), Cselényi Csaba (Stardrive) is. A zenei téma fő része Mike érdeme, a szöveget jobbára Feri írta, kivétel képez ezek alól a Wired-up Minds (szöveg Cselényi Csaba), The clock is ticking (zene Mulicz Zoltán, szöveg Fazekas Pál) és a Termination point (szöveg: Fazekas Pál). Legalábbis ezek az alapok, a többi összeállt a próbateremben, majd a stúdióban, mi megkaptuk az eredményt, s köszönjük szépen, részemről elégedett vagyok. Olyan banda olyan lemezét hallgatom, mely nem pont a kedvenc irányzatom, csak kezdek belekóstolni. Ha továbbiakban is hasonló pozitív hatások érnek, állok elébe. Egy szomorú tény van azonban, a lemez elkészülte után ismét megfogyatkoztak, s hat év közös munka után a dobos, Pali távozik a zenekarból. Ismét keresés, gyakorlás, de a hazai fémzenetörténetek között az ő sztorijuk itt még közel sem ért véget!

Vale Of Tears:

Mulicz Ferenc - ének
Bélá Olivér - basszusgitár
Fazekas Pál – dob
Horváth Mihály (Mike) - ritmusgitár, vokál
Mulicz Zoltán - gitár

Vale of Tears : Illdisposed Inner Interest

1. Landscape Disguised Agony
2. Time Judge Modern Ages
3. Martyrs Prove
4. Wired-Up Minds
5. Diaporama
6. The Clock Is Ticking
7. These Solemn Words
8. Termination Point
9. Lost Reality

Értékelés:
10/9

http://www.valeoftears.hu