Azt már mindenki tudja, hogy a Megadeth Rockmaratonos fellépése elmaradt. Nem mennénk bele a találgatásokba mi is zajlott pontosan a backstage-ben ez valószínű sosem fog kiderülni. Viszont lehetőségünk nyílt beszélgetni a helyszínen Kiko Loureiro gitárossal, illetve az eredeti tervben még David Ellefson is szerepelt, de sajnos pont az interjúnk előtt történt vele a baleset, ami miatt egyből kórházba is vitték. Persze ettől még Kiko nagyon készségesen válaszolt a kérdéseinkre.

Rockvilág: Hello Kiko. Nagy megtiszteltetés, hogy beszélgethetek most Veled. Idén jelent meg a Megadeth legújabb nagylemeze Dystopia címmel, ami a Youthanasia (1994) óta nem látott pozitív fogadtatásban részesült nálunk, de ahogy néztem, szerte a világon a legmagasabb értékeléseket kaptátok. Számítottatok ekkora sikerre egyáltalán?

Kiko: Wow, nagy királyság, örülünk, hogy ennyire betalált nálatok is a lemez, köszönjük. És valóban akármerre is járunk szinte mindenhol pozitív kritikákat kapunk. Ez azért is fontos nekünk, hiszen egy több mint harminc éves csapatról beszélünk, aminek mindig nagy feladat olyat kiadni, ami ennyi idő után is elégedettséggel tölti el a rajongókat. Az meg nekem külön öröm, hogy most már én is részese lehetek ennek az egésznek. Éreztük, hogy ez valami különösen erős korong lehet. Már amikor bementem Dave Mustaine-hez a stúdióba, azzal fogadott, hogy rengeteg sok ötlete van és most nagyon pörög az agya, hogy mennyire jó lemezt lehetne csinálni. Nyilván az ötletek nagy része Dave-é és David-é (David Ellefson)volt de mindenki hozzátehetett kicsit, így mikor megjelent az első dal a lemezről a Fatal Illusion, nagyon kíváncsiak voltunk a fogadtatásra. És, hogy őszinte legyek, erre én nem számítottam. Folyamatosan csöngöttek a telefonok, hogy gratuláljanak mennyire király dal, és nagyon várják a lemezt. Szóval eléggé beindult a henger. Ilyenkor sokan megijednének, hogy most, ha ilyen magas az elvárás, majd a többi dalhoz mit szólnak, nem lesznek- e azok esetleg gyengébbek, de tudod, nem féltünk. Tudtuk mi készül a stúdióban és mi is baromi erősnek éreztük az egészet. Nagyon tetszik amit kihoztunk, és hogy ennek részese lehetek én is.

Rockvilág: A legszembetűnőbb az új lemezen, hogy sokkal jobban visszakanyarodtatok a zenekar gyökereihez, a késő nyolcvanas, korai kilencvenes évek érájának világához, mint az előző pár albumon volt tapasztalható. Szándékos volt ez, hogy olyat adtok ki ami ennyire klasszikusan Megadeth, erős és lendületes, ugyanakkor minden modern is benne van,a mi ahhoz kell, hogy a mai zenei világban is megállja a helyét?

Kiko: Nézd, a Megadeth egy olyan zenekar, aminek van egy kész, teljesen felépült imidzse. Nyilván Dave dönti el, hogy mikor-melyik arcához nyúl a saját zenekarának. Nekünk most az volt a fontos, ahogy te is mondtad, hogy a hangzás modern legyen, ezen rengeteget dolgoztunk a stúdióban. Változik a zenei világ, és egyre nehezebb olyan hangzást kihozni ami több generációnak is bejön. Úgy érzem ez most maximálisan sikerült. Hogy mennyire lett olyan mégis mint a klasszikus lemezek, azt nem tudom pontosan megmondani, hiszen akkor én még csak hallgattam a csapatot fiatal srácként (nevet), de úgy érzem, ha ez a lemez a kilencvenes években készül akkor is megállja a helyét. Nagyon új vagyok még ebben a közegben, nem látom át én sem pontosan mik az elvárások a rajongók felől, no meg Davenek mikor mi az elképzelése, de ha csak ültem volna otthon, és úgy hallgatom meg ezt az albumot, hogy közöm sem volt hozzá, akkor is nagyon bejönne.

Rockvilág: Felvezetted nekem a következő kérdésem, ugyanis kíváncsi vagyok, hogy neked, és az új dobosnak Dirk Verbeurennek hogyan megy a beilleszkedés egy ennyire régen összeszokott közegbe mint a Dave Mustaine, David Ellefson páros? Milyen a hangulat a backstage-ben?

Kiko: Én imádom. Dirk nevében nem tudok nyilatkozni, hiszen őt hivatalosan csak pont ma (07.15.) jelentettük be, de nekem fantasztikus. Teljesen más világ, mint amikben eddig voltam. Dave és David is kedves volt velem rögtön az elején. Megkértek, hogy a legjobb tudásom szerint segítsem a csapat munkáját. Meghallgatják minden ötletem, és ha az olyan szívesen be is veszik a dalokba. Ugyan ezen a lemezen még csak pár számban van jelen a teljesen saját ötleteim, de nyilván ez majd a jövőben változni fog. Részese lenni a metál történelem egyik darabkájának nagy megtiszteltetés nekem, és őszintén élvezem minden percét ennek. Játszani azokat a dalokat, amiken én is felnőttem, pedig egy teljesen más érzés. Néhol fura, ugyanakkor nagyon pozitív. Visszaadhatok valamit abból ami engem is ilyenné tett, hiszen nálunk otthon Brazíliában a Megadeth mindig is a legnagyobbak között volt. Rengetegen szerettük, és sok zenésznek volt az egyik fő inspirátora. Szóval az, hogy most itt lehetek, nagyon nagy öröm. Reméljük sokáig maradhatok (nevet).


Rockvilág: Te magad, ha épp nem a színpadon állsz, miket hallgatsz, mi inspirál mostanában a legtöbbet, figyeled-e esetleg más műfajon belüli zenekarok munkásságát?

Kiko: Leginkább most Amon Amarth-ot hallgatok (nevet-utalva ezzel az épp ekkor kezdődő Amon Amarth koncertre a nagyszínpadon). Amúgy mostanában nem nagyon szoktam zenét hallgatni. Persze néha a buszban utazva berakok ezt-azt, de inkább a gyakorlás, a dalszerzés jár most a fejemben. Van, hogy az ember olyan korszakát éli, hogy nincs kedve más zenéhez, vagy épp nincs is rá ideje. Persze ettől függetlenül, az ilyen fesztiválokon ha tehetem, megnézek más csapatokat is. Az Amon Amarth-ot például az utóbbi hetekben többször is láttam. Nagyon energikus amit művelnek, az egész életérzés, ami sugárzik belőlük, nagyon ott van. Hatalmas tisztelet nekik.

Rockvilág: Végére egy kérdés, amit eredetileg Davidnek szántam, de ha már ő nem lehet itt, tőled is megkérdezném hátha tudsz nekünk választ adni. Ugyan kicsit szomorú a téma, de sok rajongót érdekel, hogy tervez e a csapat valami nagyszabású koncertet, esetleg DVD-kiadványt Nick Menza emlékére?

Kiko: Fúú erre tényleg David tudna érdemben válaszolni. Nézd, és nem ismertem személyesen Nick-et, de hallottam minden dalát és nem csak a Megadeth-es korszakából. Egy fantasztikus dobos volt. Hihetetlen precíz és pontos. Aki meg látta őt élőben játszani, az tudja mennyire kedvesen mosolygott folyamatosan onnan a dobok mögül. Dave és David is nagyon szomorú volt amikor jött a hír a haláláról. Dave-hez például két napig nem lehetett szólni, magába zárkózott, csak ült és bambult kifele az ablakon. Ők biztos komolyabb választ tudnának, adni, de nem hiszem, hogy a csapat elmenne, egy ilyen tragikus esemény mellett csak úgy. Hallom, hogy Dave néha beszél a menedzserünkkel erről. Tuti terveznek valamit, amiről nyilván mindenkit értesítünk, ahogy hivatalos lesz. Addig meg a rajongóknak is azt tudom ajánlani, hogy hallgassák Nick Menza dalait, hiszen ezzel is az emlékének adóznak.

Rockvilág: Köszönjük a lehetőséget Kiko!
Kiko: Én is örültem.


interjú: Kieron / http://www.rockvilag.hu/
fotó: Szapy