Ha létezik olyan zenekar a világon, ami sose próbált állandósulni, mindig az aktuális trendek megújításán dolgozott, akkor azt biztosan a kanadai Voivod. A sokak által csak CyberThrash-nek nevezett formáció leginkább a zene határainak feszegetésével várt híressé, hírhedtté. A 80-as évek elsöprő amerikai thrash hullámának a szárnyait próbálgató Voivod sem tudott ellenállni, viszont teljesen magukévá tenni sem tudták azt. A kemény metál és a progresszívebb, komplexebb dallamok keverésével felkavarták az állóvizet a metál színtéren, mellyel azonnal magukra vonták a kritikusok és a sablonnál kicsit többre vágyó zenerajongók figyelmét. Az évek folyamán, aztán újabb és újabb zenei elemek kerültek bele a zenekar tárházába. Talán ezekből a legmeghatározóbb a doomos-darkos Phobos album, mely máig, alapműnek számít, a zenei stílus rajongói között. A 2000-es évek elejére aztán a Voivod is lágyabb vizekre evezett, letisztultabb, egyszerűbben emészthető zenéjükkel, szélesebb hallgatóságot is meg tudtak maguknak nyerni, igaz sokak szerint a zenekar ezzel önmaga tribute-jévé vált.


Kétségtelenül igaz, hogy a zeneszerző zseni Denis „Piggy” D’Amour 2005-ös halála után valami megváltozott. Az azóta megjelent albumokról már hiányzik a sokszínűség, ami ugyan valakinek tetszik, de aki csak egy kicsit is ismeri a Voivod hatását a világ zenéjére, az tudja, rengeteg ma is aktív és híres zenekart köszönhetünk a Voivod eklektikus zenei stílusának.

A koncerten az történt, amit előre várni lehetett. A nézőtér nagyját a középkorúak alkották, akik beleszülettek a Voivod zenéjébe, átlagos metál koncerthez képest kevés volt a fiatal, akik voltak, többé-kevésbé azért jöttek, hogy élvezzék a zenét, és nem azért, hogy a pogó fájdalmaival térjenek haza. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem sikerült megmozgatni a rajongókat Denis „Snake” Bélanger énekesnek. Snake tükrözi legjobban a mostani tagok közül a zenekar változatosságát. Egyszer a 80-as évek thrasherét hozza, ugrál és vadul rázza a fejét, másszor pedig a visszafogott zenész képét mutatja. A setlist magja az idősebbek megelégedésére, a 80-90-es évek keményebb korszakából épült fel, de elővettek a későbbi időkből és a készülő új lemezről is dalokat. Az az élmény, amiért azt mondom, mindenképpen megérte elmenni a koncertre, az a már említett Phobos albumról elővett Forlorn című dal eljátszása volt. A sötétség, és a súlyos atmoszféra, ami akkor ráült a Dürer kertre mindenki számára egyedi és meghatározó emlék marad, ha még nem látta a Voivod-ot, de lehet akkor is, ha már igen. Tanítani kellene, hogyan lehet úgy dalt írni, hogy az olyan érzést keltsen benned, mintha egy kétszáz kilós üllő lenne a fejeden. A Phobos album megszólalása olyan társaságba emelte őket, mint a Paradise Lost, a 69eyes vagy épp a Type o Negative. Akkor is boldog lettem volna, ha csak azt az albumot játsszák el nekünk.

Panaszkodni, persze így sem volt okom, mert péntek esti programnak, nem sok ehhez hasonlót találhattam volna (max. Portnoy mesterék koncertjét a Pecsában). A Voivod most is azt hozta, amit megszokhattunk tőlük az elmúlt 30 évben, élvezetes és elgondolkodtató koncertet adtak, értem ezt úgy, hogy emellett a zene mellett nem lehet anélkül elmenni, hogy ne próbálnánk akaratlanul is megérteni, a rejtélyes dallamok miértjét.

http://www.voivod.com