Nem tudom, hányan várták már tűkön ülve az új Volbeat albumot,de egy biztos: én nagyon! Szinte nem volt nap mostanában, hogy ne vadászam volna a neten minden Volbeat-tel kapcsolatos hírt. Talán a Kiss-mániám nagyobb csak ennél. És eljött, megérkezet! Sorban már a negyedik album a dán rock'n'rollerektől! Ők azok, akik úgy játszák az amcsi country-t, rock'n'rollt metalba öntve, hogy el sem hinném, nem valami cowboy ruhába öltözött csapat. Csak Elvis Metal-ként emlegetett csapat ismét egy nagyot alkotott, csalódás kizárva minden rajongó számára! Minden ízében igazi dallamokkal, slágergyanús nótákkal megpakolt album ezt. De úgy, hogy egy pillanatra sem megy át szirupba! Poulsen, a Volbeat lelke, motorja egy igazi 'punk, rock, metal, rockabilly' lemezt rakott össze ismét a bandával!

Az album mindjárt egy igazi pörgős rock n'roll nótával indít. 'The mirror and the Ripper', ami meg is határozta a hangulatot. Nincs tt kesergés vagy bú vagy bánat! Mindenféle komorság nélkül pörög a lemez. Ez a rock'n'roll! Igazi, jól megkomponált nóták, remek dallamok, de az album nem mentes a dörgéstől sem. Egy-két vendég (Mille-Kreator, Börni Maci - Napalm Death) jelenléte azért mutatja, hogy Poulsen anni honna is indult. Akik esetleg nem tudnák: Dominus néven létezett egy death metal banda, Poulsen ott kicsit véresebb hangvételű zenét tolt :)

De nézzük a mostani albumot. 'Heaven or Hell' - folytatódik a korong és itt már befigyel a szájharmonika is. Egy remek bulizós nóta. A hármas szűmú nóta ('Who they are') egy kicsit kibillenti a zenehallgatót a felhők közül és megmutatja a Volbeat, tudnak ők harapni is, ha akarnak! Igazi thrash-es riffek jönnek, köpködős ének. Oda van rakva rendesen! De a Slayer is befigyel ennél a nótánál, a kezdő riff nyitása. Míg be nem indul a daráló, igencsak Slayeres ízeket hoz. Ami még fejtörést okozott, hogy a nóta miután beindul, mire is emlékeztet. Lehet furcsának tűnik, de kő Iced Earth, még az énekhang is hasonlít Matt Barlow-ra! Behalás ez a Poulsen! Egy kicsit a régi Metallicát is megidézik, ami ugye mostanában nem is lehet oly véletlen. Egyébként Hetfield is nagy rajongója a csapatnak, tapasztalhattuk-láthattuk, hogy el is csaltál a Volbeat-et egy pár bulira maguk elé.

A soron következő Fallen egy igazi fogós nóta, bár nekem először furcsán hatott. Kicsit langyosnak éreztem ezt a dalt, de egyre többször került elő és rámragadtt, megfogott. Ez is hibátlan szám!

'7 Shots' című szám zárja az album első felét, ami egyben a Guitar Gangsters lemezen megkezdett történet zárása is egyben. Úgy indul ez a dal, mint valami western film zenéje. Szerintem nagyon hangulatos. És itt jön a képbe Mille mester 'kreator ''dalos pacsirtája : aki nemes egyszerűséggel megmondja a tutit: 'Welcome to world of chaos' vicsorogja az arcunkba, ellentmondást nem tűrve! Az album közepénél pedig jön az igazi móka. A '16 Dollars' egy olyan rockabilly nóta, hogy hallatán elkezdtem belőni a séróm és az asszonyt rángatni a konyha közepén! Ezt a dalt eredei nagybőgővel vették fel. Ahogy csattog, az kész! Lehet ezt tolná most Elvis is, ha élne. De ez úgy megvadítva a két lábgéppel, hogy valami állat. Szerintem koncerteken igazi favorit lesz. Itt jegyezném meg: Jorn Larsen dobos igencsak egyike a legjobb ütősöknek. Részemről bulikon már bizonyított, nem egyszer szem-és fültanúja voltam játékának. Képzett, ügyes dobos!

Ismét kapunk egy balhorgot. 'Warrior's Call', amit egy bokszolónak, mint bevonulózene ('Kessler') írt és talán ez volt az első nóta az új albumról, amit már rég ismerhetünk. Ütős! Majd a 'Magic zone' húzós punkos elemekkel átitatott felvételként jön. Ezután pedig megkapjuk Börni macit az arcunkba! 'Evelyn': na itt kiengedték a pitbullokat a srácok. Kissé furán hat a lemezen ez a nóta, de második nekifutásra már nagyon ott van ez is. Folytatásban a 'Being' ismét egy lendületes darab, igen csak ütni fog bulikon is, ha előkerül. Majd a 'Thanks' című tétel zárja az albumot, ami egyfajta köszönetnyilvánítás a csapat részéről, a rajongók felé.

Végszóként...Szerintem az egyik legeredetibb csapat a Volbeat. Igaz, nem találták fel a kerekeket újra, de amit csinálnak és ahogyan, az emeli ki őket a nagy szürkeségből! Megérdemlik a sikert. Ez az album nem akar világmegváltó lenni, viszont ízig-vérig érezni rajta azt, hogy ők igen is imádják, amit csinálnak! És hívnak, ha úgy érzed, gyere te is, bulizzunk egy jót együtt! Én velük tartok! A Disturbed-re, Accept-re 10pontot szavaztam, mert megérdemlik. A Volbeat esetében pedig 100-nál kevesebbet nem tudok adni! :)

Volbeat

Michael Poulsen - ének, gitár
Jon Larsen - dob
Andres Kjolholm - basszgitár
Thomas Bredhal - gitár

Beyond hell/Above heaven

1. The Mirror and The Ripper
2. Heaven Nor Hell
3. Who They Are
4. Fallen
5. A Better Believer
6. 7 Shots
7. A New Day
8. 16 Dollars
9. A Warrior’s Call
10. Magic Zone
11. Evelyn
12. Being 1
13. Thanks

Étékelés:
10/10