Az Alcest a 2000-es év elején alakult, az Amesoeurs és Peste Noire fejeként ismert Neige egy projectjeként. Eleinte egyedül írt dalokat, ám pár hónappal késöbb zenekarrá bõvítette az Alcestet: a Peste Noire-ból Famine játszott gitáron, míg a basszust egy Argoth nevû; úriemberre bízta. A 2001-es elsõ demó még korántsem azt a komor és sötét dallamvilágú, bekategorizálthatatlan, kissé post-rockos, kissé shoegaze-es zenét tartalmazta; az bizony egy põre black metal lemez volt. Rögvest a kiadás után Neige gondolt egy nagyot és szélnek eresztette társait, újra szólóprojectté szelíditve a bandát, mert elmondása szerint egészen más koncepciót szeretett volna megvalósítani.Ezután hosszú csend következett az Alcest háza táján, már ami a lemezkiadást illeti: a következõ; kiadványra 2005-ig kellett várni. A már teljesen új stílusjegyeket magán hordozó Le Secret címû; EP-vel lépett Neige arra az ösvényre, amit elképzelt magának. Gyönyörû;, de mégis sötét hangulatú zenéjével sok vájt- és kevésbé vájtfülû embert egyaránt megérintett.A második album 2007 augusztusában jelent meg Souvenirs D'autre Monde címmel. A Souvenis D'un Autre Monde album egyszerûen csodálatos, és olyan erõteljes, hogy leüti az embert a lábáról. Amit a Le Secrettel elkezdett, azt itt tökélyre vitte. Ha kategorizálni kéne a zenét, akkor annyit mondhatnánk, hogy ez egy black metal gyökerrekkel bíró, post-rock-os shoegaze. A black metal mindössze egy-két dallamban érhetõ tetten, aki nem ismeri a stílust annak talán nyomoznia kell utána, de tény, hogy jelen van az albumon.Minden dal egy-egy gyönyszem, egy hosszú, sok titkot rejtõ, rengeteg reménnyel kecsegtetõ utazás, melyen érdemes elindulni. Néha szomorú, néha melankolikus, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból mégis pozitív; hiába csal könnyet a szemünkbe, ha közben mosolyt ültet az arcunkra. Az egész album az elejétõl a végéig ilyen, az akusztikus gitár, az ének, a dallamok, a dob olyan atmoszférát teremt, amilyen csak egy tündérmese lehet. Igen, ez a zene mesélni akar, megmutatni egy másik világot, egy szebbet, egy jobbat, ahol semmi sem olyan mint a mienkben, ahol az idõ, az idõ múlása nem lehet rossz, ahol mindenben ott lapul egy könnyen meglátható szép üzenet.A Souvenirs... album a lélek mélyérõl szól és a lélek mélyére hatol. Neige egy zseni, egy olyan kaliberû mûvész akibõl kevés van a black metal undergroundban. Ha hozzátesszük, hogy a lemezen mindent, de mindent õ játszott fel és az õ hangja hallható az összes dalban (egyedül a Sur L'autre Rive Je T'attendrai c. dalban csodálhatjuk meg a vendégénekesnõ Audrey Sylvain hangját), akkor eshet csak le igazán az áll.Az album egy élmény. Katarzis. Mindenkinek ajánlott aki szabadulni szeretne ebbõl a világból, akár arra a röpke 40 percre is, amíg tart a Souvenirs...A második album idén márciusban jelenik meg Écailles de Lune címmel.