Az 1980-as évek elején egy radikálisan baloldali, trockista ideológiát valló punk zenekar, a Crisis úgy döntött stílust vált. A formáció meghatározó tagjai Douglas Pearce és Tony Wakeford mind zeneileg, mind gondolatilag a lehetõ legmarkánsabban el akartak határolódni a már említett stílusirányzattól. Rátaláltak egy sajátos zenei formára, amit leginkább a post-industrial névvel írhatnánk körül, de sokat merítve például a korszak egyik „õs dark wave” legendájától a Joy Divisiontól. A leendõ zenekarnak a „Hosszú kések éjszakája” emlékére adták a Death In June-nevet.Már ez a névválasztás is kissé provokatív volt, nem is beszélve a zenekar témáiról, amelyek merítettek a germán múlt, a II. világháború, és a pogány tradíciók elemeibõl. Elégikus hangnem, heroikus aspektus és kultúr-pesszimizmus, így jellemezhetnénk leginkább a csoport körül kialakult attitüdöt. A Death In June által megfogalmazott gondolat, hangzás és érzésvilág máig követendõ példának számít a stílus berkein belül.Nem csoda, hogy a csoport hamarosan ellentétes indulatok kereszttüzébe került. Leginkább a neonácizmus vádja merült fel, amit még tetézett, hogy Douglas Pearce, az együttes homoszexuális frontembere szívesen kalandozott a birodalmi esztétika területére, pl. a zenekar logojának a „totenkompf” SS-hadosztály szimbólumát választotta és gyakran lépett fel katonai egyenruhákban. Mindezek azonban inkább a provokáció eszközei voltak, mert az együttes soha nem foglalt állást politikailag sõt, inkább a politikától való elhatárolódást választotta. A Death In June hamarosan jelentõs helyet vívott ki magának Anglia alternatív zenei színpadán az olyan lemezeknek köszönhetõen, mint a „Nada!” vagy a „The World That Summer”. A hangzás fokozatosan egyre tisztábbá vált, elszakadva az indusztriális hatásoktól. Hamarosan más együttesek is, mint például a While Angels Watch megpróbáltak hasonló felfogásban dalokat írni és megszületett egy új zenei önkifejezési forma, ami ekkor még csak egy rendkívül szûk réteget érintett.Az évtized végén Tony Wakeford, a Death In June egyik alapító tagja saját útjára lépett és megalapított a Sol Invictus/6/-t. Elsõ lemezének címét „Against the modern world” a neves olasz gondolkozó, Julius Evola „Lázadás a modern világ ellen” címû alapmûvébõl kölcsönözte. Wakeford-nak sikerült egy különös, egyedülálló hangzásvilágot kialakítania, az évek során egyre több hangszert használva, mint a trombiták, hegedû vagy a szintetizátor. A Death In June, a Current és a Sol Invictus gyakori együttmûködésének eredménye egy közös koncertlemez és az „1888” címû Current 93 –album ahol Death In June dalok is elhangzanak. Ian Read, a Sol Invictus-ból kivált zenész alakította meg a következõ csapatot Fire And Ice néven.

moodhunter, IcedMoon, alpha17, N1ghtScr34m, Somnolence, Kritti, Kitkat, Edeneye, narudautas, Athanen, (AvivA), SACRIFICE, nitrósgettó, Die.Form, walhalla, Csontnyeső, kytikozmusz, Stormbringer, DANJO, - Valar Morghulis -, CSICSKALIBSI