Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok BejelentkezésrssMagyarEnglish

DANJO

DANJO
Valódi név: Dan 
Rockerek.hu azonosító-szám: 0006701
MSN cím: 
Skype: danjo8
Weboldal címe: http://rockerek.hu/DANJO
Lakhely: Bécs / Sopron/ Bük / Szentendre / Budapest / Eger
Születésnap: 1986-08-19
Regisztráció dátuma: 2008.03.16. 13:55:35
Látogatások száma: 396
Utolsó bejelentkezés: 2020.05.23. 12:01:11
Hozzászólások: 547
Képek :
Örök változások mementói... (65) Vajha világrajötte ne hozna veszedelmet földjére, mely kitaszította méhéből! Egyre csak vándorol, vándorol, és mindenütt irtóznak tőle. Egyesek azt mondják, hogy zsenge korától valamiféle eredendő téboly martaléka. Mások tudni vélik, hogy ösztönösen vérsz Azt is mondják: éjjel-nappal iszonyú rémképek gyötrik, hogy szájából és füléből csurog a vér; kísértetek ülnek ágya mellett... Némelyek még azt is mondják, hogy a szerelem döntötte ilyen nyomorúságba; meg hogy ez a kiáltozás bűnbánat egy sötét múltba vesző rejtélyes bűnért... De a legtöbben úgy vélik, hogy mértéktelen kevélység kínozza, miként hajdan a Sátánt, és hogy Isten mellé akarja feltolni magát... ...és mindkettő így szól magában: "Mostanáig tévedésben voltam, ez még nálam is gonoszabb." A Touch of Evil Afterdose
Ismerősei :
FBettina
FBettina
Zwötyi
Zwötyi
benshee
benshee
Dark Ghost
Dark Ghost
ica_dudik
ica_dudik
BeutLora
BeutLora
J.Roky
J.Roky
kikia12
kikia12
Metálkalács
Metálkalács
Szandreya
Szandreya
a mestengo
a mestengo
Eleanor
Eleanor
Mela1113
Mela1113
Fecarasta
Fecarasta
Gothrider
Gothrider
Endoriell
Endoriell
MaradjunkaRitánál
MaradjunkaRitánál
dévo
dévo
Ratzee
Ratzee
EdeneyeSzteeRose
SzteeRose
Norvég
Norvég
Moira
Moira
Melkor
Melkor
Angelfrost
Angelfrost
NickelDave
NickelDave
Black Cat
Black Cat
Rion
Rion
Jogera
Jogera
napshugaar
napshugaar
Evil one
Evil one
Miss Death Girl
Miss Death Girl
era1986
era1986
Eternal Dreamer
Eternal Dreamer
MokusAny
MokusAny
NevergreenRose
NevergreenRose
Vadmacs
Vadmacs
WUWIKA
WUWIKA
Unholy Sándor
Unholy Sándor
GothHeart
GothHeart
Kennybp
Kennybp
LovelesS
LovelesS
FrozenGirl
FrozenGirl
Sickorchid
Sickorchid
Peleee
Peleee
Kata
Kata
Erendüz
Erendüz
Kedvenc együttesei :
Accept, All That Remains, Alogia, Amorphis, Arch Enemy, Bauhaus, Black Label Society, Boston, Buddy Guy, Burzum, Caliban, Cannibal Corpse, Children of Bodom, Christian Death, Combichrist, Dead Can Dance, Death In June, Deák Bill Gyula, Diablo Swing Orchestra, Die Krupps, Dio, Dire Straits, Dream Theater, Edguy, Eluveitie, Ensiferum, Entropia Architektura, Faith and the Muse, Fields of the Nephilim, Finntroll, Front Line Assembly, Funker Vogt, Gary Moore, God Module, Guano Apes, Helloween, Hocico, Horda, In Flames, Interlock, Iron Maiden, Jefferson Airplane, Jimi Hendrix, Joe Bonamassa, Joy Division, Judas Priest, Kalapács, Katatonia, Keith Jarrett, Killswitch Engage, Korpiklaani, Kreator, Laibach, Lake of Tears, Lamb of God, Leander, Mike Stern, Moby Dick, Mortiis, Nevergreen, Nevermore, Nine Inch Nails, Nitzer Ebb, Opeth, Ossian, P Box, Pain of Salvation, Pantera, Paradise Lost, Pat Metheny, Pendulum, Pokolgép, Prodigy, Queensryche, Rammstein, Richard Bona, Rob Zombie, Sámán, Sepultura, Skinny Puppy, Sodom, Soilwork, Spineshank, Stonehenge, Stratovarius, Stress, Subscribe, Suicide Commando, Superbutt, System of a Down, Tactical sekt, Tamtrum, The Cult, The Cure, The Sisters of Mercy, Tiamat, Tool, Type O Negative, Udo, Ulver, Vader, Van Halen, VNV Nation, Watch My Dying, Wellington, Wendigo, X-Fusion, Yngwie J. Malmsteen, ZZ Top
Együttes profiljai :
Front Line Assembly, Joe Bonamassa
Szeret :

              Olvasást,                                                        zenét, a zenélést,

a rendkívül erős fény és hanghatást, mitől elvesztem az eszemet,

a csendet, mikor a lábam macskaköves utcákon, a sárga levelekbe gázol,

>

szülővárosomat, Szentendrét, mely örök mozdulatlanságával menedék, ha az élet viharai hullámokat dobálnak rám,

Egert, mert szellemével vigyáz a fiatalságomra,

Utál :
Hülyére nézés, hazugság, főleg, ha ipari méretekben öntik a nyakamba, mindenféle szennyládákból. Amikor azt mondják, hogy itt minden rendben van, miközben zűrzavarba dől lassan minden. Az ember nem is tudja, melyik szemének higgyen inkább - amelyik lát, vagy amelyiket letakarják. Hazugságvár manapság a körülöttünk lévő kicsiny világ. Vajon melyik lapot kéne kihúznom, hogy romba dőljön - még ha a végén maga alá is temet...
Magáról :

...Kicsoda vagy tehát?
- Az erő része, mely
Örökké jóra tör, s örökké rosszat mível.


Akármikor nézek a tükörbe, valami szöszi, barna szemű, 173 cm magas, elborult ősMETALos állat bámul vissza rám, ez a XXI. századi magyar társadalom által létrehozott szörnyszülött! Ki hitte volna? Amikor még először rányitottam a szemem erre a világra, az első lépéseket megtettem, megnőttem, valószínűleg még senki. Fokozatosam jöttem csak rá, hogy fejem felett az ég már rég nem kék. Bármerre megyek, a nyakkendős urak néznek a TV-ből, és ígérgetnek mindent… Leginkább a kötelet. Pedig az országban dög rohad, a hazugság fojtogat, a mocsok, a piszok, a szemét az úr, és ettől a gyomrom kifordul. Igen, így kerültem lassan az ordas eszmék vermébe, mialatt a toleráns liberális közutálat céltáblájává váltam! Pedig próbáltam rendes eletet is élni. Elmerülni ebben a langyos mocsárban, ami a mai társadalmat jellemzi: izompóló, lógógatya, normál IQ érték ellentettje. Hiába az érzékszerveim nem fogtak be a médiából rám zúduló "életet". Bennem a hiba!!! Testemen a jel rég belem égett, nincs helyem, én nem nyughatok, hogy más legyek tudod azt nem tehetem, más zenét én nem játszhatok... Alapjában fiatal vagyok, hülye vagyok, érthetetlen vagyok. Ahogy mondják: emberek farkasa, és farkasok embere. 1 dolog viszont biztos: életem a gyökereim, a múltam, a hazám és a zene szolgálatában áll. Többek közt ezért is lettem történelem – zene szakos hallgató, és szeretnék tovább haladni ezen a hosszú, néha sötét, zavaros úton... Na, sikerült festenem 1 jó szögletes képet magamról. Úgyis meglátod a finomságait, ha megismersz…

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek



"... de nem siránkozom. Úgy kaptam az életet, mint egy sebet, és megtiltottam az öngyilkosságnak, hogy beforrassza. Azt akarom, hogy a Teremtő örökkévalóságának minden percében lássa ezt a tátongó nyílást. Ekként büntetem őt."

... és végül ide jutottam...

Mint egy kő az út közepén. Hosszúnak tetsző, ámbár nagyobb léptékeket tekintve, pusztán 1/3 embernyi táv megtéte után ezen megállapítás született. Azt se tudom mondani, hogy több, avagy kevesebb, hisz az évek elmossák a mezsgyéket jelző karókat. Lassan megszűnt létezni olyan, mint fehér, vagy fekete – viszonyítás híján – pedig évekkel korábban még ezek köré húztam fel mindazt az emberi építményt, melyet önmagamnak tekintettem. Hangzatos eszmékből cölöpöket vertem, és botor lázadásomban úgy gondoltam, elég erősek, hogy megtartsanak az élet sodrával szemben. Az áradat viszont ennél sokkal alattomosabb. Ha magával nem tud rántani, hát lassan koptat, elmorzsol, körbefolyik, elsodor… Ami pedig megmarad, nem több, mint alaktalan torzó – romló, eldeformálódó hús, fájó, eltompuló értelem és torz, önmagával szembeforduló lélek. A valóság lassan önámítás porondjává válik. Percek, órák, hónapok rohannak el. Aztán már minden önálltatás hiábavaló, hisz jön a kassza, a fizetés helye, A tárcát pedig csak adósságpapírok tömik ki, nem fizetőeszközök. A csőd pedig nem old meg semmit, feneketlen alja egyre mélyül… Nem is tudom, hol került elő egy gondolat. Talán egy érzés volt, mely gondolattá érett. Sok apró történés, vékony szálak, melyek összefonódtak. Akárhogyan is, a felismerés kevés volt. A gödör szélén csalfa az ígéret. Olyan volt, mint amikor a lebukó nap fényében siklottam, könnyen, szinte súlytalanul, és a motor halk duruzsolásában felcsendült egy dal. Egyszerű volt, és tiszta. Átszakította magát a legsűrűbb ködön is. Percekre újra elhittem, hogy élek, hogy a nap sugarai játszanak az arcomon, hogy újra szét tudom választani a fényt és a sötétet. Percek illúziója, mely a valóság ítélőszéke előtt elbukik. Este volt, mire visszatértem. Mindenfele csak a régi romokat találtam. Elvetettem hát beléjük a pillanat magját. Egy apró magot, mely maga az élet ígérete volt. Tétova lépés, mely más ösvényre vezetett… és visz tovább a mai napig. Nem biztos, hogy találni fogok, de talán nem is ettől nyer az út értelmet... A keresés az, amitől megleli végső értékét.





"Ты произнес свои слова так, как будто ты не признаешь теней, а также и зла. Не будешь ли ты так добр подумать над вопросом: что бы делало твое добро, если бы не существовало зла, и как бы выглядела земля, если бы с нее исчезли тени? Ведь тени получаются от предметов и людей. Вот тень от моей шпаги. Но бывают тени от деревьев и от живых существ..."


Epilogosz

... és most felejts el mindent! Tépd ki a szemgolyóddal összeköttetésben álló idegpályáról mindazt a csalfa sugarat, mely az imént a képzeletedet csiklandozta itt, s mint a falban futó hangyákat elpusztító méreg, merülj az éjfekete sötétségbe. Bizonnyal mondom, távozz innen! Távozz, mielőtt romlott elmém sűrű mocsarában kapálózni kezdenél! Nyomorult emberi lény, inkább adtad volna tested mócsingként cápák fortyogó levesébe (bár a mai viszonyokat ismerve minden bizonnyal vagy túl kevés, vagy túl sok lennél), vagy vetetted volna a sziklák tetején lesben álló hegyi oroszlánok elé (kiknek kijárna a tested csúfjára elkövetett önfeledt játszadozás), minthogy most belépsz a lelkem mocskának bizonytalan üregébe. Gondolom már sejted, mi vár rád, s a lassan kibontakozó kép kaján vigyorrá torzítja sima arcodat. Ha már idáig bemerészkedtél (pedig az elveszett bárány is féli az oroszlán barlangját, s milyen helyesen is teszi azt), ülj le pár percre, töltök egy pohár bort, s tán nem is sejted, hogy kósza kedvem szerint akár a méregpoharat tölthetem ki, amely olybá tetszik, hogy számomra teljesen közönyös, számodra pedig az énekem végére minden bizonnyal úgyis világossá válik, mint sírjából kihantolt tetem számára a nap. A szabadságom lassan születik, és egy fél pillanatig még úgy kell tennem, ahogy az elődök is helyesnek látták. Megidézem hát a gyűlöletet, mely a legtisztább szubsztanciaként árasztja illatos gőzeit. Ne fanyalkodj, inkább végy belőle egy mélységes lélegzetet, és meglátod, hogy szemed új csillogással telik meg, mint a gyermeké, mely tekintetét apja szigorú és vigyázó arcára emeli. Orrcimpáid ki fognak tágulni, mint az óceánokat átszelő medúza, és ereid megtelnek friss vérrel, mint a hínáros partok dagály idején. Hát nem csodálatos?? Hogy még undokabb mosollyá rútítsam képed, meg kell mondanom, hogy nem mindig csepegtettem íly tiltott gyümölcs nektárját a nyelvemre. Emlékeim poros zugában kaparászik a kép, mintha varangy nyelve kaparászná a fül belsejének finom hártyáját, mely arra ösztönzi szerencsétlen teremtetett lényt, hogy sötét folyosókon botorkálva lépjen a menekülés útjára. Mennyivel másabb volt, amikor az erény, és tiszta eszmék virágos útján haladtam biztos léptekkel magasabb szférák felé, s vidáman bóklászásom során az én hátam volt mások számára a bak, a vérem volt az eleség, midőn célba jutottak. De jajj, a cél messze maradt, már talán meg se látom. Sőt. Látni se akarom! Vigyétek tőlem, a saját szemem kivájom inkább hű késemmel mintsem, hogy rám meressze áspis tekintetét. Inkább leülök az út szélén, mint egykoron egy földre hullott hajszál, és várom, hogy eltűnjön az út. Eltűnjön az összes szeretetében, közönyében, gyűlöletében fürösztő emberrel együtt, ki annyi kínt borított rám. Arra halad egy kislány. Talán van 11 éves, vagy nincs, de manapság már nincs emberfia, aki megmondja. A lelke még tiszta, a bűn épp csak elkezdte ostromolni tisztasága szemérmét, és lásd, szemem előtt évek rohannak el, majd ő se különb a többinél. Tiszta szóval szólítom meg, és ő szemérmesen lesüti a szemét. Úgy ültömben kapom el fehér bokáját, megperdítem a fejem fölött, egy sziklához csapva kiloccsantom az ínycsiklandó agyvelejét, majd az egekbe emelkedek, magasabbra annál a vértől megrészegült szőke ifjúnál, ki magát teremtőnek csúfolja. Mikor pedig ott állok fenn, kezemben az élettelen testtel, mely úgy csüng alá, mint egy száraz pusztán egyedül kódorgó bivaly heréje, szűzi csókra tapasztom undok számat ajkaihoz, és belélehelem mindent mi belőlem emberként maradt. Érzem, az elválás fájdalmasabb lesz, mint amikor a csecsemőt elválasztják az életet jelentő csecstől, és tüdejét megtöltve mennyek ajtajait helyéről kitépő bömbölésbe kezd. Én is ekképpen eresztem ki kezeim közül. Mi történhetett? Mit keresel itt? Hívatlan vendég, te uralkodók megnyomorítója, emberek gonosz szelleme, hogy kerülsz erre a helyre? A neved említésére is viszolyog gyomrom. Tán azt képzeled, nálam többé válhatsz? Felejtsd el! Nevedet hiába hordod büszkén a homlokodon, nem más az, mint szégyenbélyeg, az pedig, hogy szebbnél szebb alakokat öltesz, nem jelent mást, mint hiú vagy és ostoba. Gyönyör, ahogy egyenként szaggatlak darabjaidra, és kényszerítem a lány halott testét, hogy belsőségeiddel együtt elfogyasszon. Ez lennél tán? Ennyire vagy képes, lelkiismeret? Most, hogy a testét jóllakattam belőle, hogy majd életre kelt újra (azért biztos, ami biztos ellenőriztem az érverést, hogy ilyen baleset ne fordulhasson elő, de a lány széttrancsírozott koponyája nem hagyott kételkedésre okot), valld be olvasó, te is megéheztél e sorok olvasásától! Kezem legirgalmasabb mozdulata volt, ahogy hagytam, hogy kihulljon ujjaim közül, és mint az amerikai halászsas meredek ívben megkezdte a pályáját a föld felé. A test röpte egyre meredekebb szöget zár be a talajjal, és mint tudvavetőleges, a szabadesés hatására a sebessége egyre nő a végtelenig. Másként történik. A teremtő hibája, mert úgy volt kedve, hogy telehajigálja a semmit mindenféle sárgolyóval, rajta lelkes lények hadával. Fájdalmas csattanás, ahogy a test a földdel ütközik, és atomjaira szakad. Vérfelhő száll a világ fölé, és mint sáskahad, cseppjei úgy rohanják meg az embereket: kinek az arcába, kinek a mellkasába, kinek a combjába fúródik belőle, és hiába tépik önnön húsukat, a szörnyű bélyeg rajtuk marad, mint egy tündöklő gyémánt. Ekkor én jövök. Eleresztem a testem, mint az őszi fa a levelét, vagy pióca az áldozatát, és zuhanok közéjük. Lángoló üstökösként jelenek meg az égen, és az egy szál gyerekét nevelő vidéki házaspár ijedten csukja be az ablaktáblát, mert tudják, hogy valami rettenetes jön ezután, és meg akarják óvni kincsük szemét a látványtól (mely mindazonáltal szertefölött fenséges). A serdülő gyerek viszont a résre tapasztja a szemét, majd a látványtól láz fogja el, és reggelre kiszenvedi a lelkét. Mondjátok, ki nyújthat vigaszt a gyász óráiban e két aggastyánnak, kiket egy rosszul összerakott gép kihulló fogaskereke nyomott agyon. Hol az építő felelőssége? Nincs már, ki sorsukat lelkükön viselje. Leülök hát a parti sziklára, és bosszút esküdök. Vándor, ki az úton velem szembe lépkedsz magabiztosan, rejtsd el hiéna vigyorodat, és mint a bölcs darvak vihart látva, fordulj biztonságosabb ösvényre! Most már át fogok látni rajtad, és undok szándékaid ellenére kicsavarom a karodat, mint egy vizes rongyot. Nem leszek többé bakod és pohárszéked. Furcsán nézel rám, de nevem hamarosan megtanulod, és reszketve ejted ki, mert meglátod, a testeden keresztül új célok felé széles kaput vájok, hogy ösvénye legyen annak, ki utánam lép...


Heavy a Metal!
Szavazatok :
Hálózsák-kompatibilitás :4.9259 4.9259  (81 db)
Rocker-index :4.9560 4.9560  (91 db)
Szesz-fogyasztás :4.9318 4.9318  (88 db)
Kockasági-mutató :4.9259 4.9294  (85 db)
Profil-minőség :4.9565 4.9565  (92 db)
Hozzászólások :
Sireeni
Sireeni
2016.04.02. 01:48:02
DANJO írta :
Sireeni írta :
DANJO írta :
Picit fáradtak voltak, és főzenekarként, saját este ellenére rövidebbre vették a műsort, mint egy fesztiválon...



Mindettől függetlenül remek, családias hangulatú koncert volt :) Szerintem :) Na és 30órát voltam talpon a koncert miatt, szóval nekem megérte :)



Én is ezért imádtam az A38-as koncertjeiket. Sajnálom, hogy az elmúlt évben valahogy kimaradt. A rövidség pont az egész napos talponállás, 6:10-es IC-ig való vergődés miatt volt fájó. Mi se jellemzi jobban az esetet, hogy az autó forgalmiját akkor tüntettem el (reggel 9-re Répcelaknál már romokban volt a memóriám). :P Viszont a legutóbbi Végállomásos és Kék Yukas koncertjeikkel egész hosszan, és maradéktalanul hozták a családias klubkoncert hangulatot. :)



Az a 6.10es ic nekem is megvolt :) ahogy a végálló is ;)
 
Sireeni
Sireeni
2016.03.31. 00:06:38
DANJO írta :
Picit fáradtak voltak, és főzenekarként, saját este ellenére rövidebbre vették a műsort, mint egy fesztiválon...



Mindettől függetlenül remek, családias hangulatú koncert volt :) Szerintem :) Na és 30órát voltam talpon a koncert miatt, szóval nekem megérte :)
 
Nymph
Nymph
2015.09.27. 14:46:06
DANJO írta :
A fájdalom csak illúzió - olyan, mint az álom maga: az agyunkban születik, és oly valónak tetszik, de hiába próbáljuk projektálni, kiadni, csak tökéletlen másolatokra vagyunk képesek... Az ember hiába próbál a teremtővé válni, csak önnön lényegét tudja megvalósítani...



"Mene, mene, tekel, ufarszin."
 
Nymph
Nymph
2015.04.19. 18:10:53
DANJO írta :
Miként lehet szelidíteni?



Rengeteg türelemmel, bátorsággal, elfogadással és szeretettel. Persze mindezeket megfelelően adagolva az egyén sajátosságaihoz mérten.
 

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!

metalindex


Valid HTML 4.0 Valid CSS


Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat