| 1000 Mods, 1349, Abruptum, Abstract Spirit, Achid Mothers Temple, Acid Witch, Acrimony, Alabama Thunderpussy, Alice In Chains, Ant Trip Ceremony, Apocalyptica, Ayahuasca Dark Trip, Baby Woodrose, Bardo Pond, Bauhaus, Black Awakening, Black Gene For the Next Scene, Black Label Society, Blue Aside, Blutengel, Bon Jovi, Carpathian Forest, Celtic Frost, Chelsea Grin, Cinderella, Collective Soul, Comatose Vigil, Cradle of Filth, Crashdiet, Current 93, Dark Buddha Rising, Dawn Of Ashes, Death in June, Deep Purple, Def Leppard, Deniere Volonte, Deutsch Nepal, Dimmu Borgir, Dir En Grey, Drowning Pool, D`espairsray, Emmure, Esoteric, Estoner, Evoken, Exilia, Eyes Set To Kill, Garbage, Ghost Bath, Girugamesh, Godsmack, Graveyard, Gruntruck, Guns n Roses, Hanoi Rocks, Hardcore Superstar, Hexentanz, I Saw The Deep, Kasabian, Katatonia, Kiss, L. A. Guns, Lacrimas Profundere, Lamb Of God, Led Zeppelin, Lifelover, Limp Bizkit, London After Midnight, LSD March, Lycaon, Lyrinx, Marilyn Manson, Megaptera, Midnight Odyssey, Mötley Crüe, Mudhoney, My Dying Bride, Navicon Torture Technologies, Nega, Nick Cave & The Bad Seeds, Nightwish, Nine Inch Nails, Nirvana, Nox Arcana, Pearl Jam, Peste Noire, Pink Floyd, Psyclon Nine, Rainbows Are Free, Rasalhauge, Redcoats, Rotting Christ, Saturnus, Septic Flesh, Siouxsie and the banshees, Skepticism, Slipknot, Soundgarden, Southell, Stoned Jesus, Suicidal Euphoria, Suicide Silence, Terroritmo, The 69 Eyes, The Devil Wears Prada, The Doors, The Funeral Orchestra, The Myrrors, The Rolling Stones, The Soulbreaker Company, The Wandering Midget, Theatres des Vampires, Therminal Choice, Tool, Toxic Rose, Trisomie 21, Type O Negative, Uncle Acid and the Deadbeats, Vidoll, We Butter The Bread With Butter, White Zombie, Winds Of Plague, Witchcraft, Woods of Desolation |
| Hozzászólások : |
|
Dr Stein
|
2016.07.23. 14:29:39
|
| Valar dohaeris. |
"Az őrült ember nem tudja magáról, hogy őrült. Én viszont tudom magamról, hogy őrült vagyok, tehát nem vagyok őrült. Őrület, mi?" (Jack Sparrow Kapitány) |
Szépmező Szárnya
|
2015.11.17. 18:02:04
|
- Valar Morghulis - írta :
Csodás kép tárul szemeink (?) elé az Y bemetszés után. Köszönöm, hogy láthattam, érezhettem, átélhettem. Ugyanúgy ahogyan láthatom a nem létezőt és érezhetem a semmit. Az élet átél engem. S észre sem veszem? A szemgolyók helyén apró kis gránátalmák figyelnek, kik belső elrettenést szándékoznak kiváltani. A megfigyelők már nem tudják igaz-e amit látnak. Lehetséges, hogy ők csak a mi égboltunkon élnek, s nekik mi vagyunk a Földjük? Talán épp ezen a földön van az erdő és a sűrű köd. Az erdőben megtalálhatod Perszephonét, vagy épp a szubsztanciája talál rád. Mi élünk az álomképben és bennünk az álomkép.
Hol vagyunk jelen pillanatban?
Kizökkentünk a valóságból.
A belső Hold társaságában jázmin teát iszunk.
Létszomj gyötör, mint a zsoltár szarvasát, vagy a biztosan általad is ismert versbeli csodafiú-szarvast, akinek szerelmes agancsa a jázminfa virágával vetekedik. Nappá álmodja magát, és sugárzó vágyával szárítja föl a jázmin virágát, a forrást, amire tör. Vágtatni, fekete lovon, mint a bika keresztültörni az élet vörös szövetén. Átküzdeni magad az alvilágon, de végül egy pillantással elveszteni Euridikét. Sóbálvánnyá válik.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.
A csodafiú-szarvas föláll az oltárra és a ló akarata nehéz ekét is szánthat a földbe, de hogy nő-e hajtás a rögön, vagy mi történik a nem létező ötödik versszakban, misztérium. Van-e ötödik évszak? Ünnepeljük, utána levágjuk a Kukoricaistennő fejét, lenyúzott bőrébe bújunk. Körbehordozzuk a bábot, utána csóvát vetünk rá, vagy folyóba dobjuk. Hozsannázunk, majd szöget verünk és fölhúzzuk a keresztet. Végtelennek tűnik az a három nap, és az áldozat lehet hiábavaló. Önmagában az áldozat hiábavaló.
És azt hittem, hogy rádnyitok,
Te iszonyú, te nagy titok
De mégis, a csoda: vasat fogni, bemetszeni és ebből életet fakasztani. A Naptól pörkölt jázminfavirágokra forró, élő vizet, a szarvas vérét önteni, hogy mámorító teává oldja. Egymást álmodni: égboltot és Gaiát, vérző Szarvast és könnyező Perszephonét. A közös álom valóság, maga az ötödik évszak. A hideg Földet átjárja az élet, Nap sugara, bódító lápokban virágzik, az Égbe pedig a Föld égőáldozatának édes ópiumfüstje száll. Tudom, hogy kettős álom, erre éppen a másik rettenete a jel. Csak belső Hold és belső Nap állhat együtt. Mámor, ámor, kámfor. Tudattalan álom? Lucid halál. Itt vannak a gránátalmamagok. Dobd rám égő gyufád! |
vagyok egy ágban szabadulás, béklyó - protestáló hit és küldetéses vétó |
Szépmező Szárnya
|
2015.11.16. 13:48:36
|
- Valar Morghulis - írta : Szépmező Szárnya írta :
De dolgozik most bennem egy nyugtalanító katartikus álomkép, ami egyszerre ingatja meg ezt az egészet és erősít meg abban, hogy valljam tiszta szívvel.
Én most csak mélykék beletörődést érzek. Őt pedig uralma alatt tartja a mindenható üresség, aki ott bujkál a belső szervekben. Egyáltalán szervek még ezek? Az Y bemetszés feltárja a csodát: gránátalma szív, nektarin epe és mézédes szőlő a hasnyálmirigy szigeteinél. A szervekben él tovább a diszharmónia démona, s kedvese a Mindenség. Ők látják-e az álomképet? Megőrzik-e a levedlett kígyóbőrt?
[img]http://pneuma.atw.hu/granatalma.jpg[/img]
Végig a gránátalma járt a fejemben, amíg az előzőeket írtam. Most mégis kicsit hátborzongató, amit írsz, de csak a felszínen.
Érted, amit látsz? Szétfeszít a szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack - mind a szétfeszítő termékenység jelképei, sajátos árnyoldallal. A szőlőt meg kell metszeni és be kell oltani. Az Alvilágben termett gránátalma magját ette meg Perszephoné, és emiatt kényszerült a termékenység körforgására anyja és alvilági vőlegénye között. A barack formájában egyszerre a csábító nőiség és az elnyelő sötét barlang kapuja, ami viszont világra is hordja az újat. Epe és hasnyálmirigy? Fölbuzognak a magot emésztő források, hajtja őket a gránátalma szív. A kérdés az, ki elég bátor megejteni az Y-metszést, és hogy ért-e hozzá. Túléled-e. A terjengő diszharmónia a ki nem bontakozott rendszer, a szemek amik nem látnak és a fülek amik nem hallanak, apró talpak, amelyek sosem érték a talajt.
Furcsa, de érthető is, hogy a képed belülre vezet és a fogyó és dagadó Hold jegyében áll - az enyém viszont kívülre és a Napéban. Egyes egyedül vagyok, és olyan útra indultam amelyen nincsen védőöv, ha valami félresikerül. Tudtam, hogy másokkal kevésebb a bad trip, de mindig megátalkodott voltam, ekkor pedig nagyon úgy éreztem, az elhatározásomban csak visszatartottak vagy akadályoztak volna.
A Nap még csak készül fölkelni, köd van, egy tisztáson vagyok, körülöttem sűrű erdő. Hűvös van. Fekete lovamról csóvákat vet a habos verejték. Tűz ég benne, vágtatna, izmai megfeszülnek. Én várok, karddal a kezemben, hiszen kihívtam a Mindent, tetemre hívtam hogy a dárdámra tűzzem. Sosem voltam még ilyen erős, de ez szürke hús és ólmos vér hajtotta erő és bátorság, mert a Semmivel szembeni dac hajt előre. S várom őt egyedül, hogy felbukkanjon. Meglátni a Mindent.
Nem jön. Kiáltok, csúfolom, visszhangot sem vet az erdő. A lovam idegesen táncoltatja a lábát, a hangom elcsuklik és borzasztó az üresség. Eljönni az idő partjára és látni, hogy nincs a túloldalon semmi. A semmi nem valaki, a semmi tényleg semmi. Kínzó némaság.
Nagyon sokáig vártam, teljesen kétségbe estem. És akkor megmoccant valami, föltűnt a Hajnal első sugara. Én pedig elejtettem a kardomat és a földre buktam, mert az egész kép átfordult, invertált, pedig változatlan is maradt. Az apró tisztásomat ősöreg erdő vette körbe és hallgatott: rájöttem, hogy a bátor tetemre hívás mennyire menekülés volt arra a kis zsebkendőnyi földre, amit átláttam: hogy a kardom és a kopjám mit sem ér a Minden letaglózó ereje ellen, amely némán, de valóságosan elborította a láthatárt.
De a semmi csöndjét nem tudom kitörölni az emlékezetemből, és nem tudhatom, mennyiben volt vigasz és mennyiben valóság a Minden megjelenése. Kint avagy csak bennem kelt-e fel a Nap? Viszont abban biztos vagyok, hogy leszálltam a lovamról, és azóta mást ültetek bele, akinek nagyobb szüksége van rá, akit védhet a kard és a túlcsorduló erő, akit be kell tölteni. Akkor is, ha van Minden, akkor is ha nincs, a feladat daccal küzdeni és úgy élni, mintha lenne.
Így kedvese a semminek a Mindenség. A kígyó bőre megmarad, kezükre tekeredik, kettejük álmából jövő születik. Az egyik kifelé figyel, kardja van, bemetszi és betölti a másikat, a másik befelé figyel, magában fő, amíg a semmiből új ígéretet hord kettőjüknek. Két álomképből valóság. |
vagyok egy ágban szabadulás, béklyó - protestáló hit és küldetéses vétó |
Szépmező Szárnya
|
2015.11.16. 03:34:06
|
| De dolgozik most bennem egy nyugtalanító katartikus álomkép, ami egyszerre ingatja meg ezt az egészet és erősít meg abban, hogy valljam tiszta szívvel. |
vagyok egy ágban szabadulás, béklyó - protestáló hit és küldetéses vétó |
Szépmező Szárnya
|
2015.11.16. 03:30:45
|
- Valar Morghulis - írta : Szépmező Szárnya írta : - Valar Morghulis - írta : Szépmező Szárnya írta : Valar Morghulis írta :
S így ejtett rabul az álomdimenzió.
Mintha azt mondanád: a levedlett bőr valódibb, mint a kígyó maga.
S te sem tudod, hogy álmodó vagy avagy álmodott. *módosítva: 2015-11-08 13:27:34A kígyó kör alakban, aki a saját farkába harap, az örökös változás szimbóluma.
Mennyire cinikus humor lenne, ha egyszerre lennénk álmodók és álmodottak is. Az üresen forgó, rabbá tévő örökkévalóságé. De csak akkor, ha elfelejtjük, hogy az Élet Fája köré tekeredik, s míg a kígyó fut a saját farka után, amaz növekszik. Ősz, tél, tavasz, nyár, hullanak a vedlett bőrök a kérgen, tekeredik a rétes, életre halál és halálra élet, de gyümölcsöt a fa hoz, és az valódi, ellentétben a kígyóval, amit az élet csak azért álmodik, hogy megtermékenyítse. A kígyó az álom, hogy belemárthassuk a fogunkat az élet velejébe, a gyümölcsbe. A kígyó vedlése pedig egy újjászületés, egy új álom, amely természeti anomáliákat okoz: forró telet és hűvös nyarakat. Valódi élet ez, vagy csak szintetikus szimuláció? Mi történik ha mérgezett gyümölcsbe harapunk?
Kik vagyunk mi? Ígéret, akinek a gyümölcs az ölébe hull. Még nem a fa és nem is a kígyó.
Minden gyümölcs a kárhozat és az üdv gyümölcse egyben, félig vörös, félig fehér. A fa ringatta, a kígyó nyújtotta. Amikor a boszorkány a mérgezett almát ajándékozza, nem tudja, hogy a halállal egyben a feltámadást is ajándékozza az üvegkoporsóból. Potens, de még nem reális.
A kígyó az idő, a semmi felkavaró intarziája. Üres, mert kínálja a gyümölcsöt, de maga ha meg is kóstolta valaha, nem tudta kihordani. Márpedig a mag, ha elhal, új, erősebb életet fial, ha van, aki kihordja. A legfontosabb, hogy mihez kezdesz a gyümölccsel. Megteheted, hogy nem fogadod el a gyümölcsöt. Mert félsz, vagy apollói tisztaságra vágysz. A gyümölcs megrohad, te pedig terméketlen mintha-létben poshadsz meg, magad is terméketlen fügefává válsz, amelyet ki kell vágni és a tűzre kell vetni. Hiszen a gyümölcs már ott van a kezedben, azzal hogy megszülettél, felelős vagy, hogy kiidd ezt a poharat.
A másik út beleharapni. A gyümölcs mérgezett, kívül égsz, belül fázol. A kohó a salakot kiveti magából, az acélt meg keményre edzi. Nem elég beleharapni: ki kell hordani. A kígyó élete azért szimuláció, mert maga sosem tudta sem megemészteni, pláne nem kihordani. A kígyó a saját farkába harap, meg fűbe, fába, beléd és belém, tekeredik, de igazából egy meg nem valósított lét, egy növekvő zárvány aki akkor érzi jól magát, ha mást is a tébolyult halálba ránt. De ahogy a boszorkány a mérgezett almával, igazából ezzel csak lehetőséget ad a feltámadásra. Ő maga viszont olyan, mint azok a formalinban kipreparált torzók, akiket a boncteremben láttam a minap. Tartósított halál.
Mert van aki beleharap, meghal és utána zöld, lágy szárat hajt. Ő ölelve öl és ölve ölel. Ő Éva Ádámnak és Ádám Évának, akik aztán közösen, egy törzsben, de kettős természettel hívogatják az új ígéretet gyümölcsükkel, emlékezve az első, távolba vesző fára és forrásra. Ez az élet, a többi az árnyéka.
Beleharapsz?
Égni nem elég.
Mennyire hiszel a mottód második felében?
*módosítva: 2015-11-16 03:39:43 |
vagyok egy ágban szabadulás, béklyó - protestáló hit és küldetéses vétó |
Szépmező Szárnya
|
2015.11.15. 17:04:10
|
- Valar Morghulis - írta : Szépmező Szárnya írta : Valar Morghulis írta :
S így ejtett rabul az álomdimenzió.
Mintha azt mondanád: a levedlett bőr valódibb, mint a kígyó maga.
S te sem tudod, hogy álmodó vagy avagy álmodott. *módosítva: 2015-11-08 13:27:34A kígyó kör alakban, aki a saját farkába harap, az örökös változás szimbóluma.
Mennyire cinikus humor lenne, ha egyszerre lennénk álmodók és álmodottak is.
Az üresen forgó, rabbá tévő örökkévalóságé. De csak akkor, ha elfelejtjük, hogy az Élet Fája köré tekeredik, s míg a kígyó fut a saját farka után, amaz növekszik. Ősz, tél, tavasz, nyár, hullanak a vedlett bőrök a kérgen, tekeredik a rétes, életre halál és halálra élet, de gyümölcsöt a fa hoz, és az valódi, ellentétben a kígyóval, amit az élet csak azért álmodik, hogy megtermékenyítse. A kígyó az álom, hogy belemárthassuk a fogunkat az élet velejébe, a gyümölcsbe. |
vagyok egy ágban szabadulás, béklyó - protestáló hit és küldetéses vétó |
Szépmező Szárnya
|
2015.11.08. 13:06:33
|
Valar Morghulis írta :
S így ejtett rabul az álomdimenzió.
Mintha azt mondanád: a levedlett bőr valódibb, mint a kígyó maga.
S te sem tudod, hogy álmodó vagy avagy álmodott.
*módosítva: 2015-11-08 13:27:34 |
vagyok egy ágban szabadulás, béklyó - protestáló hit és küldetéses vétó |
Namtillaku
|
2015.03.28. 22:01:20
|
Surreal_glamdoll írta :
Oh de rég jártam erre...
A hangulat még mindig kellemes ^^
Örülök ha még mindig meg van (Y) |
| |
500 Internal Server Error
|
2014.11.02. 22:48:18
|
| Látok benned fantáziát. |
"Pofádat mostmár takarékra, ha kérhetném, különben ez a profilod is tiltásra kerül.. ^^" |
|
| |
|
|
4.9742
