 | Gitár, vokál : | Carmelo Orlando |
| Dob : | Guiseppe Orlando | |
| Gitár, vokál : | Massimiliano Pagliuso | |
| Bass : | Luca Giovagnoli |
| Koncertarchívum: | |
| 2009-02-17 | Budapest - Petőfi Csarnok - Hellhounds Fest [Képtár] |
Az Itáliából, Rómából származó Novembre maradandó nyomokat hagyott a metál
zenén, a death és a lágyabb, atmoszférikus vonalon egyaránt. A banda híre az évek
alatt a világ minden underground zenebarlangjába eljutott immár. A kezdet
valamikor 1990-ben lehetett, amikor a két fivér, Carmelo (gitár és vokál) és Giuseppe
Orlando (dob) megalakította a Catacomb nevû formációt. Egy évvel
késõbb, 1991 novemberében adták ki elsõ demójukat, az „Unreal"- t.
Annak ellenére, hogy a felvétel meglehetõsen vacak
minõségû volt, elég hamar felkeltette a jónép érdeklõdését. A
következõ felvételre 1993-ig kellett várni, ekkor jött a „The Return Of The
Ark" címû EP, melynek sajátos, klasszikus elemekkel kevert
melankólikus doom hangzásvilága tovább növelte a banda ázsióját underground
körökben. Nem sokkal ezután jött a névcsere: úgy gondolták, a Novembre
kifejezõbb lesz (még szép), és aláírtak a Polyphemus Recordshoz. Aztán végre
valahára, 1994 õszén rögzítették elsõ albumukat, a „Wish I
Could Dream It Again"-t, s ezzel még pont bekerültek az elsõ
atmoszférikus hangzással jelentkezõ együttesek hullámába , szóval éppen
idõben.
Két év kemény munka után jött a második album, az „Arte Novecento", mely
alapján úgy érzõdött, a Novembre zenéje tovább darkul, fordul befele.
Aztán '97 tavaszán csatlakozott Massmiliano Pagliuso másodgitárosi rangban, '98
áprilisában pedig Alessandro Niola, õ lett a basszer, és ebben a felállásban
nyergeltek át a nagybecsû Century Media Records-hoz. Hosszú-hosszú kemény
munka után sikerült 1999-re elkészíteni a harmadik, „Classica" címû
albumot, amit aztán egy turnén is bemutattak Európa-szerte, a
Moonspell, a Kreator és a Witchery társaságában, 2000-ben, és a Wave Gotik Treffenre
is eljutottak vele. Aztán a Classica sikerein felbuzdulva 2001-ben új
album kiadására készültek, számításukat azonban keresztülhúzta a dobos,
Giuseppe egészségügyi problémája, aki egy igen komoly mûtét után, csak 2001.
októberére épült fel. Ezután végül nekiveselkedtek a „Novembrine Waltz"-
nak, amit igazi zenei ínyencségnek szántak (sikerült is nekik), közben még
dobtak egy koncertkörutat is, régi barátaikkal, akik abban a bizonyos Opeth ill.
Katatonia nevû együttesben játszanak, és így hárman turnéztak, persze, szigorúan
csak Nyugat-Európában (grrr).
És ekkor jött a kult-metal bandák történetének egy tipikus epizódja: miszerint az
elsõ, „Wish I Could Dream It Again" album egész egyszerûen
elfogyott, eredetiben megszerezhetetlenné vált, és a rajongók ettõl bizony
nagyon elszontyolodtak. Így a Novembre úgy döntött, stúdióba vonul (méghozzá a
saját, Outer Sound nevû stúdiójába), és 20002 nyarán újra feljátszotta az
albumot, természetesen messze-messze jobb mint minõségben, mint az
eredetit. Hogy másképp is meg lehessen különböztetni az új kiadást a
régitõl, ennek a 2002-es változatnak új címet adtak, ez lett a „Dreams
d'Azur". A kiadványt amúgy az is különlegessé tette, hogy az eredeti, alapító
tagokkal játszották fel a teljes hitelesség kedvéért… és persze mellesleg ott volt
Fabio Raschini basszeros is. Így született meg ez az idõtlen alkotás,
misztikus gótrock és progresszív deathmetal mesteri elegye.
Kedvencek közé jelölték :
[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]
| |||
| |||
