| Háát nem is tudom mit szeretek. Sok mindent. Szeretem Egyiptomot a kultúrájukat főleg az isteneket. Főleg Anubist. Rengeteg egyiptomi szobrom van, gyertyák, füstölők. A füstölő a másik mániám=) Szeretem az Ezót.
Koncertre menni, barátokal lenni, a jó koncerteket. Ahogy Józsi mondaná: A ruhám bőr és nem ballon, Az arcszeszem is csak Pitralon, De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek, Mindig lesznek Rockerek!
Nagyon hazafias vagyok szeretem a magyaros dolgokat. Pláne az ilyen bandákat Hungarica, Kárpátia, Romantikus erőszak.
Jöhetnek még a horror filmek. Egy régi klasszikus Rémálom az elm utcában, hatodik érzék, Gotika, Kedvencek temetője.... stb bár nem csak a horror filmeket pl. egy gésa emlék iratai, Gyűrűk ura, HP, Avatar....
Szoktam olvasni, szeretek is bár ritkán teszem. Jobban szeretek zenét hallgatni. Néha koborolni egyedül az utcán belemerülni a zenébe és csak menni és gondolkodni.
Szeretem még az idézeteket.
Pár kedvencem:
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon,
de valakinek te jelented magát a világot.
,,Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors.
Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő,
és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz,
ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki.
Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott,
de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett,
nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...)
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra,
amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét,
és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál.
"Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna,
most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele." /Paulo Coelho/
Napagancsos Öregisten,
Erőd zúgjon ereinkben,
Holddal ékes Istenanya,
Vezess vissza csillaghonba!
Mutass utat égi ösvényt,
Lélekben megbúvó fényt,
Hulljon világ árnyfala,
Nyíljon öröklét ajtaja
A lélek aludt valahol, de szólt egy hang: gyere haza!
Ajtót nyitottak nekünk, eltűnt a gondolat ködös fala,
Életre hívnak, létezni tűzben, fényben,
Hogy szeretet legyen a szívben, a vérben,
A mozdulatban, a szóban, s legyen az minden lélegzet,
Amint egyetlen érintéssel mindent átadsz egy másik léleknek.
Te vagy a zene, a tánc és a dal, az éjszaka és a nappal,
Rám tekintesz, megfürösztve könnyeidben mosolygó arccal,
S már tudod, hogy te vagy a szivárvány, a hegy, a rét, a tenger,
Égi s földi út, a szenvedés, a boldogság, a megtalált Ember,
Ki most magához ölel. Te vagy a gondolat, az érzés és a tettek,
Számolt percekben az első s utolsó, s te vagy: a vég nélküli kezdet...
|
5.0000
