A hangos zenét, a fűszeres kaját, az erős piát, a tüzes nőket. A hathúros szomszédbosszantyú rezgését némileg túlvezérelve és modulálva.
Pixelek tengerével valósággá váltani elképzelt világokat. Leírni pár száz szót megfelelő sorrendben, néha úgy, hogy kiér a lap széléig,néha úgy, hogy nem. Olvasni pár , pár száz, és pár százezer szót, megfelelő sorrendekben. Gitározós piálásos háztetőbulikat, rendőrcsalogató házibulikat. Égalatti, gyertyás-fáklyás sziklaperemes városfeletti kettest a szebbik nemmel. A hosszú hajat , a szoknyát , a neccharisnyát és a tangabugyit (nem magamon!!!). Meg még, ami jön |
| Apám a víz, anyám a tűz (ez utóbbi a dominánsabb) Vagy épp csak egy eltévedt UFOnauta megrakott egy gólyát, és máris lettem én. A normalitás szele még csak a ruhám szegélyét sem súrolja, hangulataim váltakozásának grafikonja nagyjából egy ökörhugyozás vágtában, vektorosan összeadva valami ciklois ívekkel tarkított parabolával.
Néha írok, néha fotózom, néha zenélek, és minden más, amiből egy fillérem sincs, de én élvezem. Az idők mélyén valaha még Főzőszakinak is képeztek, majd álmokat kergetve Hangmester lettem.
Húrok, szövegek, képek. Nagyjából az Életem. Átvirrasztott-bulizott-gitározott-részegen hányt alvásmentes éjszakák, átaludt nappalok, lehetetlen helyzetek, és őrült megoldások.
Várost és fényeket szeretek, vagy sziklákat a viharban, decibelek jó nagy halmát. Meg azt, ha nem kap el a zsaru,mikor a falra rajzolok. És pukk, lukad a polgár.
Egyelőre ennyi, a többit zároltam.
NA jó, még:
Valaha rég elkezdtem verseket írni. Aztán Sing-Singet, Mexet hallgattam, így jöttek a dalszövegek. Egyszer megcsapta fülem a Skid Row- In The Darkened Room c száma, és eldöntöttem én is akarok mesélni a gitárral. Egy éjen aztán tomboltam a Stilskin- Inside-jára, és éreztem, akarok egy zenekart, ami ekkora erővel játszik (ez sajna most épp nincs). MAjd a kezem alá került pár gép, effekt, és mivel imádom a Prodigy-t elkezdtem ezeket is megtanulni kezelni. Innen egészen kis lépés volt, amíg először amatőr, majd képzett hangmester lettem. Aztán kiéheztem egy billentyűt is egy tavaszi (vagy őszi) hajnalon... (ja, és egyszer fél évig együtt laktam egy dobfelszereléssel)
Írom, amit írok, és hallgatom, ami épp jólesik. Bill, Dirty Dance, Type O', Manson ugyanúgy, mint néha Prodigy , Depeche, vagy épp 2 brothers on the 4th floor, vagy Sophie B Hawkins. A szomszédok lassan megszokják
ja, és ha már erre jársz, nézd meg a gyártott képeim :D
|
4.6000
