Gire - Éjmély dalszöveg

Éjmély

Százfelé gurult a napfény,
árokba, kövekbe, mohába szét,
víz viszi, víz viszi hozzád
szunnyadás sárga jelét.

Medveanyám, jön az éjjel,
gomolygó ősködök álmom,
csontomból feltör a fagymúlt,
borítsd be parány világom.

Bundád én menedékem,
csöndverem árva magányban,
gombafonál szövi szívem
elhagyott mészcsigaházban.

De menni kell, halni kell mégis,
süllyedni sűrű avarba,
sárba tör szénszínű törvény,
titokszemű halalakba.