The noise of the radio tunes me in
Nothing has changed
The sun wend down and up again
Why do we strive for dreams
We can’t ever reach
When buildings cruble drown around us?
I know, it’s the place
Where every story ends the same
I’m not here to wake you,
I won’t open your eyes
If you saw the truth
You’d be blinded by the sight
I hung aroun on empty streets to find the answers
But I only myself in your shop windows
I’m only a reflection
Lie the angel wittispers into my ears
„If you’re ont he bottom down, stand up & solve your problem
There’s no one to help you, it’s a lesson to be learned
They are like their cops & laws, they won’t never help you
Unless you have the money to by your truth…”
I was sitting on a dark train, in the night
When she came to me and said:
’Try it harder or give it up, it’s up to you”
I looked for something that I never had
And I know I’ll bever find it here…
Are we just wasting our time while falling down,
Or is the time wasting us?
We are so hopeless
What’s left for us?
What’s left for us but denial?
TAGADÁS
A rádió zaja ráhangol a napra,
semmi sem változott,
a nap lement és feljött újra.
miért harcolunk álmokért,
amiket soha nem érhetünk el
amikor minden összeomlik
körülöttünk
tudom, hogy ez az a hely, ahol
minden történet ugyanúgy végződik.
nem azért vagyok itt, hogy felnyissam
a szemeteket, ha látnátok az igazságot
már a látvány is megvakítana titeket.
üres utcákon barangoltam,
hogy megtaláljam a választ, de csak
magamat találtam a kirakatüvegeitekben
én csak egy visszaverődés vagyok,
mint az az angyal, aki a fülembe súgja:
- ha padlóra kerültél, állj fel és oldd meg
a problémáidat, senki nincs,
aki segítene rajtad, jobb, ha megtanulod.
olyanok, mint a rendőreik, meg a törvényeik,
soha nem fognak segíteni neked,
ha nincs elég pénzed,
hogy megvedd az igazságod.
egy sötét vonaton ültem,
mikor odajött hozzám,
és az mondta: „próbáld keményebben,
vagy add fel, csak rajtad áll”
kerestem valamit, amim soha nem volt meg,
de tudom, hogy soha nem fogom megtalálni itt.
vajon csak pazaroljuk az időnket,
miközben zuhanunk lefelé?
vagy az idő pazarol el minket?
annyira reménytelenek vagyunk…
mi marad nekünk a tagadáson kívül? |
