Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
és megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
és kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
és hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
és belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
/Veronica A. Shoffstall/
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
/Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?/
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
(ősi norvég vers)
Oly furcsák vagyunk mi, emberek
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S irigykedünk egy-egy boldog szaván.
Azt hisszük, a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S dehogy, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi, emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, mikor nevetünk...
/Dante/
Einstein idézetek:
Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.
Tanuld meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell - persze mindenkinél jobban.
Ha a tények nem igazolják az elméletet, változtasd meg - a tényeket.
Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.
A kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más?
Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.
A kreativitás titka, hogy jól tudod leplezni a forrásaidat.
A valósághoz mérten minden tudományunk primitív és gyerekes dolog - és mégis ez legnagyobb értékünk.
A kevés tudás veszélyes. A sok is.
A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.
Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
Cselekedeteinket arra a mindig jelen lévő tudatosságra kell alapoznunk, hogy az emberek gondolkodásukban, érzelmeikben és cselekedeteikben nem szabadok, de csak annyira kötöttek indítékaik által, mint a csillagok mozgásukban.
Élni ugyan nehéz, de meghalni sem könnyű...
/REJTŐ JENŐ: AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG/
"Ne félj! Rád bízom a döntést. Nekem ez nem adatott meg..."
/Interjú a vámpírral/
"Új élet, új esélyek - csodaszépek. De semmi új nem születik, ha a régit el nem engedjük.
Nincs élet halál nélkül, ez a legnagyobb titok: a változás titka."
/by Euthanatos tradició mottó/
"Gyilkos vagyok.
Megöltem tizenhét embert. Közhely szerű lenne most azzal folytatni, hogy emlékszem-e az arcokra, érzek-e bűntudatot vagy nem. Nem érzek. Talán néhányuk miatt, de nem mindenkiért.
A legtöbb emberben nincs meg a hajlam a gyilkolásra. De azt hiszem, ez nem az ölésről szól. A kötelezettségről. Hogyha gyilkos vagy, akkor felelőséggel tartozol maganak és valaki másnak. Ha eldöntöd valakinek a sorsát, akkor egész életedben viselned kell ennek a visszafordíthatatlan tettnek a következményeit. Még ha elsőre rá is tudja szánni magát valaki, csak ritkán tud megbirkozni a másodikkal. Megtörnek, gyónnak, megörülnek. Szabadulni akarnak a tehertől, amit magukra vettek.
Nincsenek illúzióim arról,, amit teszek. Néhányan azok közül, akiket megöltem, szenvedtek. Rosszul érzem magam miattuk, de még rosszabbul érezném magam, ha folytatták volna megtört életüket. Mások szürnyetegek voltak, igazi rémek, akik arra használták a hatalmukat, erejüket vagy pusztán aljasságukat, hogy fájdalmat okozzanak a körülöttük lévő embereknek. Miattuk nem érzem olyan rosszul magamat. Még ha nem is tanultak semmit, de legalább nem okozna maguk körül pusztítást többé. Néhány alkalommal önvédelemből tettem. Bár ez természetes, ha már egyszer gyilkos lettél. A gyilkosok levadásszák egymást...
... Az a néhány ember, aki tudja, hogy mit csinálok, állandóan megkérdőjelez. 'A kezedbe veszed az életüket' - mondják. 'Mi jogosít fel erre?' De ők nem értik. Ez nem jog; ez kötelezettség. Arra kárhoztattam magamat, hogy másokat megmentsek. Megteszek olyan dolgokat, amikre más nem is gondol, mert én készen állok arra, hogy kiáljak azért, amiben hiszek.
Fanatizmus? Őrültség? Nehéz megmondani. Csak azt tudom, hogy miután végeztem, nem fogok megváltozni. Másnap még mindig egy gyilkos leszek, de az a féreg nem fog több embert bántalmazni."
// Mage: the ascenscion//
"A lényeg lényege lényegében lényegtelen, mert a definíció szubjektivitása annyira dekurbinált, hogy nem fér össze a morális egzisztenciával!" |
4.8333
