Két véglet vagyok!
" Magányos könnycsepp a lángok között "
Ki vagyok?
Ezen örök érvényű filozófiai és lételméleti kérdés megválaszolását, leszűkítjük arra, hogy a társadalom által ránk alkalmazott címkéket mondjuk el. --
A szavak arra valók, hogy elrejtsék a gondolatainkat.
Mindig az vagyok az embereknek, aminek látni akarnak, de mikor látnak, annak ami vagyok..aki(k) nem csak önmagukért, hanem másokért is tettekkel tesznek.
" A zene lelkünkben olyan múltat kelt életre, amelyet mi nem is ismerünk, és lelkünkben a szenvedésnek, oly sejtését ébreszti fel, amelyről könnyeink sem tudnak semmit. "
A Teremtésben van egy visszavonhatatlan kegyetlen aktus, az örökkévalóságban letező, létrehoz egy véglegesen létezőt, ez a gondolat annak bizonyossága, hogy alárendeltek vagyunk visszavonhatatlanul.
Tulajdonképpen ezt a világot az ördög teremtette egy olyan pillanatban, amikor isten nem figyelt oda. "
|