I’m on your smouldering volition that slowly burns out
realising how our dreams get crushed
by the battles of our lives
„The less you know, the easier breathe”
A lifetime won’t be enough for me
to find a way out of this
endless commuting between the margins
of existence on the trains of boredom
I’m the anger int he clencied fists of those
who are to rich to starve, buta re enough poor to be dismissed
I’m in your sleeping pills you take have a last chance to dream
in the echcing cynical laughter of contemporary history
I’m in your whispering voice
that’s invadible in the noise
of television mirroring our broken lives
I’m in your heartbeats
when your ilusion of safety
is just a memory of the past…
Never answered questions
to the broken mirror of our past
we know the answer, but we are unable to understand
ever since the sixth day we are waiting for the sign
of the salvation for someone to save us…
from ourselves
A LÉTEZÉS HATÁRAI
Benne vagyok
a parázsló akaratodban,
amely lassan kialszik
ráébredve arra,
hogyan morzsolnak fel
az álmaink az élet csatáiban
„minél kevesebbet tudsz,
annál könnyebb a levegővétel”
egy egész élet nem lesz elég,
hogy kiutat találjak ebből
a soha meg nem szűnő ingázásból
a létezés határai között,
az unalom vonatain
én vagyok az elkeseredett harag
azok összeszorított öklében, akik
túl gazdagok, hogy éhenhaljanak
de elég szegények,
hogy semmibe vegyék őket
benne vagyok az altatóidban,
amiket azért szedsz, hogy legyen
egy utolsó esélyed álmodni
a kortárs történelem
cinikus nevetésének visszhangjában
benne vagyok a suttogó hangodban,
amit nem lehet hallani
a tévé zajában,
ami visszatükrözi
tönkrement életünket
benne vagyok a szívdobogásodban,
amikor a biztonság illúziója
már csak egy múltbéli emlék…
soha meg nem válaszolt kérdések
múltunk törött tükréhez
tudjuk a választ,
de képtelenek vagyunk megérteni,
a hatodik nap óta várunk
a megváltás jelére…
valakire,aki megment minket…
önmagunktól |
