 | 
|
| Hírek | Tagok | Chat | Fórum | Képtár | Cikkek | Koncertek | Zenekarok | Bejelentkezés |  |   |
Pokémon
|
|||||||||||||||
| Kedvenc együttesei : | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Clutch, Cradle of Filth, Crematory, Cure, Dimmu Borgir, Ensiferum, Graveworm, HIM, Iggy Pop, Kalmah, London after midnight, Moonspell, Negative, Nightwish, Sear Bliss, The 69 eyes, Turbonegro, Type o Negative, Within Temptation | |||||||||||||||
| Magáról : | |||||||||||||||
Vajon mi fán terem a borvirág?Avagy: betekintés egy mámoros elme alkoholgőzös képzelgéseibe a hosszú hazafelé vezető útonNem tudom, minek járom újra azokat a köröket, amiket már más vándorok megénekeltek előttem. Körülöttem újra ébred a zaj; az utolsó éjszakai dübörgése és a pillanatragasztót áruló szerencsétlen kiáltozása baljós kakofóniát alkotva karcolgatja elmém hangtompitóját. A város szmogfelhőin tompán átszűrődő hajnal bátortalan fényeit figyelem a szemembe gyűlt cseppeken keresztül. A sós lé lefolyik arcomon, krátert vájva a bőröm borító mocskon, vegyülve a számból csorgó cinóberszín hányáscsíkkal. Valahol találkoztam tündérekkel is de nem adtam nekik aprót, így elmentek... Érzem ahogy az ereimen átfutó méreg dolgozik bennem. A modern kor szülte mesterséges életöröm, amely testedből ragad ki dézsmát egy sóhajnyi tündöklésért. Olyan hibátlan találmány. Csupán hinni kell benne. Vagy adtam és még mindig itt vannak? A padlón fekszem, ami akkor helyesnek, mitöbb; tökéletesnek tűnik. Hamis személyiségem láncaitól szabadulva a nyolcvan kiló vizenyős salak börtönében üvöltő szellemem egyesülhet a varázsdoboz fakasztotta vágyakkal. Az elsorvadt, hájas test. A redőkben megülő keményre száradt mocsok. Gyönyörű vagyok! A vizenyős arc, a fakó tekintetet. A nadrágomból áradó szúrós vizeletbűz, a saját izzadságában fürdő test taszító külleme. Tudom, hogy gyönyörű vagyok. Nem látjátok azt, amit én. Nem érzitek azt, amit mi. A test szenvedése a lélek tökéletességének ára. És ahogy megfürdök saját lényem átváltozása gerjesztette eufóriában, májfoltos tenyerem a péniszemre csúsztatom és lassan maszturbálni kezdek, szeretőmnek választva az Életet, amely egy gyönyörökben kivénhedt kurtizán alakját magára öltve, ráncos combjait széttárva egyesít engem a világgal és minden teremtményével… Mintha kristálylencsén keresztül vizsgálnám a valóságot; a viziók homályából éles képek bontakoznak ki. Látom ahogy birodalmak menetelnek a soha nem fakuló büszkeség álarcát magukra öltve, keresztül a földeken, ahol a kérdésekre gyönyörrel felelnek, oda, hol az átlényegülés nem hit, hanem elhatározás kérdése. Sohase mondtam köszönetet a falakban várakozók testét beburkoló skarlátszín derengésért. Számomra csak két szín létezik; van egy feketém és valami barnás színben játszó, a híg foshoz hasonló massza. Monokróm hajnalok követik a monokróm alkonyokat. És akkor, ott, ahogy körülöttem a szentjánosbogárként cikázó csillagok, a másodperceknek tűnő fényévek alatt újabb galaxisokat hoztak világra, értettem meg, hogy mindvégig én voltam a Gólem és a Teremtő egyaránt. Valahol az eónokkal ezelőtt elfeledett érzések szorításában vonagló lelkem kristályszínben derengő kisugárzásának azon részén, hol a rég hátrahagyott emberi testem koponyája húzódott a bőr alatt, megéreztem az Élet Jelének mással összetéveszthetetlen jelenlétét és ismét ott üvöltött a rég elfeledett kérdés az elmémben. A kérdés, amely olyan nyelven hangzott el, aminek utolsó írott szavai is elporladtak rég. És akkor megtudtam, mi a válasz. Majd egy ogre megsimogatta az arcomat és a „rock around the clock” című nóta ritmusára dezintegrálódtam… Fölülmúlhatatlanok vagyok abban, amit az ősök úgy neveznek, mint a magunkra kényszerített várakozás a vágy fölébredése és a vágy tárgyának magunkévá tétele között. Nem érzem úgy, hogy az lennék aminek azok láttak, kik úgy döntöttek, hogy én nyomom meg a rakéták indítógombjait. Mert én olyan madár vagyok, akinek nem kell szárny a repüléshez. Hagymázas álmaimban folyékony napfényből szőtt szavakat kérődzött a farkasverembe esett irombamacska. A vasorrú banya pedig nem kért bocsánatot, mikor darabokra törte a sziklafalat. Szám szélén csüngő cigarettából kékes atomfelhőket eregetek és a katódsugarak elé állva látszik, hogy kicsi a péniszem. Majd hirtelen a hátamon fekszem egy szürkefalu fürdőkádba, kezeimet szigszalag fogja össze. A málló vakolatú plafonról lógó pislákoló villanykörte fényében borotvált homlokú kedvesnek nem nevezhető arc jelenik meg. Tekintélyelvűség és mustárszag áramlik belőle. Nem érti, mit mondok. Ennek nyomatékot pedig a kezében tartott döglött pisztránggal biztosít. Apró, láthatatlan manócskák ülnek a vállán és pajzán történetekkel mulatatják egymást, miközben egy madárcsontból faragott pipát adnak körbe. Lesújt újra s újra… Feldagadt ajkaim közül egyre nehezebben szűröm a szavakat, hogy hiába; hiába minden fenyítés, én képtelen vagyok gondolataim úgy életre hívni, hogy emberi fül azt megértse. Erre bambán néz, majd az értelmetlenség megcsillan a szemében és ismét lesújt… Átok ez mondom, átok. Engem nem látogat az álomseprő, nem sepri tisztára reggelente, elmém vulkánokkal, Nautilussal, háromkarú majmokkal, égett kaucsukszaggal, ózonízű koktélokkal és a falból előmászó rothadásszín kukacokkal összemázolt csataterét. Nem látogat az álomseprő, nem sepri tisztára a terepet az új éjszakához. Ismersz minket. Találkozhatsz velünk fehérfalú szobákba zárva, nyáladzva és üvöltve. Megkötözve, hogy ne ártsunk magunknak. Néha világok bölcsességeit írjuk fekáliával a falra vagy a legnagyobb elmék számára megoldhatatlan egyenletek megoldásait suttogjuk a sarokba. De időnk többségében csak sikoltozunk és különböző végtagjainkat próbáljuk a szánkba tenni. Mert mi vagyunk azok, kiket nem látogat az Álomseprő… Mi vagyunk azok, akik életüket álmaik roncsai közt élik… ..És ne feledd: ha éjjel elvesznél a mocsár végtelenében, ne közelíts a fény felé! Mert lidércfény az, amely nem más, mint a láp átkos kipárolgása, hol a föld mélyéből előtörő kénes sóhaj lobban lángra, hamis menedék ígéretével csalogatva az utazót, hogy lehúzza testét oda, hol nem hallatszanak sikoltások…  | |||||||||||||||
| Szavazatok : | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
| |||||||||||||||
5.0000
|
|
Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat