I. Kocsmastart A tagság szolid fluktuációja és számos pesti kocsmakoncert után 1993-ra összeáll az a hatos (Kiss Tibor - ének, gitár, Kiss Endre - gitár, Varga Livius - ütõhangszerek, vokál, Molnár Tamás - szaxofon, Mikuli Ferenc - basszusgitár, Medve Ákos - dob), amely rögzíti az angol nyelven éneklõ zenekar elsõ anyagát, amely kazettán jelenik meg és melynek címe Sip Of Story, azaz, Egy korty történet. Akik akkoriban hallották a Quimby egyre sûrûsödõ koncertjeinek némelyikét, azoknak a dalok hallatán - a kortárs rokonlelkek mellett - a két világháború közötti sanzonok és kabarék vagy Berthold Brecht dalainak világa ugorhatott be. A Sip Of Story megjelenése után egy évvel a zenekar - mely ekkor már az egyik legsikeresebb budapesti klubbanda - tagcserére kényszerül: az idõsebbik Kiss-tesó, Endre távozik, a helyére azonban nem egy új gitáros, hanem egy fiatal, balatonfüredi születésû billentyûs, Balanyi Szilárd kerül. A zenekar 1995-ben ebben az új felállásban, (a legendás Fõnix stúdióban) rögzíti új albumát, a Jerrycan Dance címû lemezt, mely a Sip of Story-val ellentétben már CD-n, viszont magánkiadásban jelenik meg. A még ugyancsak angol nyelvû Jerrycan Dance már tartalmazza a Quimby-re mai napig is (persze újabb és újabb mutációkban) jellemzõ stílusjegyek egy szeletét - erõs hangulatú, sanzonos, epikus hangvételû dalok, expresszív zenei világ és elõadásmód. II. Majom, Dili, whatever 1995-ben a Quimby koncertjei már eseményszámba mennek, ám az év õszén a zenekar két kulcsembere Kiss Tibor és Varga Livius mégis úgy dönt, hogy New Yorkba utaznak friss levegõt szippantani. Három hónapot töltenek New Yorkban, aztán hazajönnek és a zenekar e rövid pauza után dönt úgy, hogy a továbbiakban magyar nyelvû dalokat ír. 1996 nyarán készül el a Quimby új lemezanyaga, a Majom-tangó, mely túlnyomórészt magyar nyelvû számokat, mellettük pedig 3 angol nyelvû dalt tartalmaz, ráadásul nem csak nyelvileg vegyes, hanem stílusában is enyhén eklektikus - van minden: a Quimbytõl megszokott sanzonos-epikus világra mindenféle népzenék, fõként a roma- és a latinos-folkmuzsika, aztán a reggae meg a pszichedélia hatása mászik rá, amúgy megtermékenyítõleg. A Majom-tangó a Quimby életének új kezdete, amely megváltoztatva megõrzi az "angol nyelvû" Quimby dolgait, ám, amely már közvetlen elõzménye a zenekar mai kiforrott saját hangjának. Az, hogy a Quimby a Majom-tangóval magyar nyelven éneklõ zenekarrá változik át, ugrásszerûen növeli a lemezkészítés elõtti idõszak óta immár Gerdesits Ferenc dobossal felálló együttes ismertségét és népszerûségét. A zenekar ekkor már megkerülhetetlen jelenség az alternatívnak nevezett színtéren, ám Quimbyt igazándiból az 1997 decemberében megjelenõ Diligramm teszi, ha úgy tetszik, ennek a színtérnek egyik igazán fontos zenekarává. A Diligramm már egy beérett zenekar egységes munkája. A Majom-tangón némileg redundáns és túlszimbolizált szövegvilág letisztul, a dalok zenei világa színesedik, a zenekar tulajdonképpen megtalálja saját hangját. A lemezt egy jól sikerült videóklip/sláger, a Hol volt, hol nem volt vezeti be és egy ugyancsak emlékezetes lemezbemutató-koncert avatja fel. A Quimby boldogan él és nem hogy nem hal meg, hanem egyre sikeresebb koncerteket ad egyre több ember elõtt, ráadásul 1998 tavaszán a magyar zenei szakma - láss csodát - a Diligrammot az év albumává választja. Nem is csoda, hogy az együttes új albumát, az 1999 novemberében megjelenõ Ékszerelmére címû albumot már komoly várakozás elõzi meg. Bár a lemez elkészülte némileg kalandos, hiszen az új dalok ötleteit tartalmazó próbatermi kazettát Livius valamikor az év elején a 4-es/6-os villamoson utaztában elveszti, nem is történik tévedés, sõt. Ha az elõzõ Quimby-albumról azt mondtuk, hogy "beérett" és "egységes", akkor az Ékszerelmére sekély humorral azt mondhatnánk, hogy "még beérettebb" és "még egységesebb"; mindenesetre az biztos, hogy az új Quimby-lemez simán üt, mint az ipari áram. A zene szigorú és játékos, egységes és kalandozó, földhöz ragadt és elszállt, tradicionalista, s miközben a zenekar bátran nyúl a modern elektronika eszközeihez, a szövegek "kegyetlenek" és ironikusak, történetek vannak és verbális pszichedélia van, a mesélõ az "ördög magyar hangja" miközben "köribé gyûlnek a méreten aluli angyalok". Az Ékszerelmére-album megjelenése után a zenekar megválik Molnár Tamás szaxofonostól, megüresedett helyére pedig hosszas keresgélés után az egykori Andersen együttesben muzsikáló Kárpáti József trombitás/billentyûs érkezik. A zenekar már ebben a felállásban lép fel 2000. augusztus 9-én a Sziget 2000 nagyszínpadán.III. Morzsák és amigos A zenekar közben számolatlanul adta hazai klub- és fesztiválkoncertjeit, közben pedig egy-egy németországi mini-turnét is lebonyolított. 2001. tavaszán aztán hazai pályán rendhagyó hangzóanyaggal jelentkezett a Quimby. Megjelent a Morzsák és szilánkok címû új album mely egyaránt tartalmaz remixeket, - melyeket nem a hazai szcéna már tuti befutói, hanem tehetséges és kreatív fiatal remixelõk készítették - valamint régebbi dalok koncertfelvételeit és kísérletezõ, "másfajta" verzióit - ahogy Kiss Tibor énekes-gitáros fogalmazott, egyfajta "folyamatjelleggel" és "filmszerûen", egymásra épülõ egymásutániságban. A zenekar beszédes címmel ellátott 2002-es Káosz Amigos címû albuma sem okozott csalódást. A lemez egy zaklatott, zûrös és ki-befordított világ vibráló, érzékeny, dinamikus, tragikus és humoros, sokszor tragikomikus zenei és szöveges lenyomata, sõt ha úgy tetszik: zenés-szöveges kaland káosz amigóékkal a látható világ fonákján meg egy jókora fityisz. Igaz, hogy a 43 perces, 10 dalt tartalmazó Quimby-album a zenekar addigi "legszûkszavúbb" nagylemeze volt, ám ez esetben a klasszikus bakelitalbumokra emlékeztetõ játékidõ fordítottan arányos a lemez izgalmas pillanatainak mennyiségével. A Káosz Amigos színes, izgalmas és élvezetes zenei hullámvasút, ráadásul ismételten bizonyítja, hogy bizony-bizony lehetséges olyan emlékezetes számokat írni, melyek még holnapután is izgalmasak lehetnek, és amelyeket csak azért nem nevezünk slágernek, mert az manapság ebben az országban egész mást jelent. A lemez a már ismert quimby-s zenei univerzum egy újabb szemszögbõl. Hallhatunk spanyolos sanzont, keringõt - amelybõl minden Quimby-albumra jár legalább egy - feszes ritmusalapra úsztatott sejtelmes gitárokkal megtûzdelt pörgõs és táncos számokat, álmatag, ám ragadós lassúkat, sajátos reppes szerzeményt, sõt, még egy gyermekmondóka-ízû dalt is. Mindezekhez pedig okosan és színesen használt karakteres dobot, ütõhangszereket, gitárt, basszust és billentyûs hangszereket, jó ízzel bekevert modern elektronikát, végül, ám nem utolsósorban pedig trombitát, melyet a zenekar stúdióalbumon debütáló tagja, Kárpáti József szólaltat meg. IV. Szün’ A Quimby A Káosz Amigos albumot ugyan még „megkoncerteztette” az országban, ám a lemez megjelenése után néhány hónappal – fõként, mert úgy tûnt: a frontember Kiss Tibornak szüksége van egy nagyobb, szellemi és fizikai feltöltõdéssel teli pihenésre – a zenekar úgy döntött, hogy hosszabb lélegzetû szünetet tart. Az elõre nem tisztázott idõtartamú szünet 2004. nyarán ért véget. Intenzív próbaidõszak és egy szívmelengetõ „titkos” visszatérõ koncert után a zenekar tiszta erõbõl robbant be ismét a hazai zenei életbe. Teltházas, felfokozott közönségreakcióktól kísért budapesti és vidéki koncertek, egy sikeres tavaszi Est Invázió-turné, „táblás házak” elõtti fellépések a legfontosabb nyári fesztiválokon és a Szigeten – a Quimby tulajdonképpen ott vette fel a fonalat, ahol két éve lerakta, sõt, fokozzuk: sokak szerint a zenekar sosem volt olyan príma formában, mint az elmúlt egy évben. És aztán a hab a tortán: 2005. októberében megérkezett az új Quimby-lemez. V. Kilégzés, 15, tugedör Keressünk szinonimákat! Megkönnyebbülés? Újrakezdés? „Nagy levegõ, nagy fújás”? Ez is, az is. A Kilégzés-album a zenekar történetének talán legfontosabb munkája. Érdekes mérföldkõ, hiszen nem csak mûvészileg, hanem praktikusan is korszaknyitó (ráadásul egy kicsit korszakzáró) munka. Egy megelõzõ fázisból áthozott régi emlékek új kontextusban, újraértékelés, leltár, ilyesmi. Nyilván nem véletlenül – Gerdesits Faszi Quimby-dobos szokásos fanyar szóvicce szerint Kivégzés, és nem is téved nagyot a szóvicc kiötlõje, hiszen Kiss Tibor most sem finomkodik, de nem nosztalgiázik és nem is kanyarít nagy életigazságokat, hanem – ha egy kicsit drasztikusan akarunk fogalmazni – ironikus, érzelmes és expresszív stílusával verbálisan teszi el láb alól a múltat. Aztán – hogy elrepült az a pár év! – 2006-ban hirtelen 15 éves lett a zenekar. A rendes kamaszkorba lépett együttes meg is adta a módját az ünneplésnek. A Quimby a jeles jubileumot egy különleges, szubjektív módon összeállított válogatás-CD-bõl és legalább annyira sajátosan dokumentarista DVD-bõl összepakolt dupla válogatáslemezzel - Family tugedör -, egy a Katona József Színházban megrendezett dupla színházi koncerttel indította, egy emlékezetes, „táblás ház elõtt” lezajlott Petõfi Csarnok-koncerttel folytatta, majd egy január 1-i különleges fellépéssel, „varázszenével” tetõzte be. Itt tartunk most.