A Nógrád megyei Helldiver zenekar első, Túlélés záloga című albuma Nemzeti Ünnepünkhöz igazítva, március 15-én jelent meg. Azóta is szinte sorra jelennek meg róla a jobbnál jobb kritikák, amelyek ígéretes kezdőrúgást és izgalmas meccset sejtetnek a helldivereknek.

A Twister zenekar harmadik nagylemeze, 2016-ban látott napvilágot, mely már egy sokkal átfogóbb és komplexebb mű a srácoktól, mint az eddigiek. Míg a 2011-es Ördög lánya korong egy csajozós hangvételű anyag, itt már sokkal mélyebb és kiforrottabb érzelemvilág tárul elénk. Maguk a dalok tartalmilag igencsak megérintik az embert, mégsem depresszív, mint a legtöbb metálos pályán mozgó, szenvedést visszaidéző dal. Épp ellenkezőleg! Abszolút könnyed, kellemesen dallamos zenét hallhatunk az egész lemezen.

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (I. Kor. 13,13)

Ülök a laptop előtt. A fűtést már vagy 30 fokra felcsavartam, de így is folyamatosan ráz a hideg. Ja nem, nem vagyok beteg. Csak éppen a Nomad új lemezét, az október 21-én megjelent Márványmenyasszonyt hallgatom, és egyik libabőrös élményből csúszom át a másikba... Hol a szívem facsarodik össze, hol meg a lelkem. Már sokadszor játszom le az albumot, de egyszerűen nem vagyok képes elengedni. Olyan ez, mint az a szerelem, amiről tudod, hogy le kell zárni, mert racionális emberként érzékeled, hogy nincs semmi értelme, hogy nincs hová fejlődjön a kapcsolat, de képtelen vagy rá, mert egyre csak a szeretett lény közelségét igényled. Próbáltam többször is letenni ezeket a Nomad számokat, de valahogy mindig visszakúsztak az elmémbe.

Tíz évvel a siker várományos, ám Cserháti István tragikus halála miatt elsikkadt Pangea –CD megjelenése után a HammerWorld Magazin mellékleteként napvilágot látott a debreceni Pandora’s Box új stúdióalbuma. A lemez címéül a zenekar egykori alapítójának azóta szállóigévé lett mondását választották: Mindenekfelett.

Különös dolog arról írni, hogy megjelent az új TransylMania album, hiszen sokat kellett várni a 2008-as „Mert tudnom kell” lemez óta, igaz az élet nem állt meg TM berkekben, s ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy tagok jöttek is, mentek is, még mielőtt valaki erre gondolna, hanem videóklipekben, Kormoránnal közösen készített cd-ben (ahol pár új dal már előkerült a zenekar tarsolyából), koncert DVD-ben, tehát kijelenthetjük az aktivitást, ráadásul a TransylMania sosem arról volt híres, hogy iparszerű ciklikussággal jelentetne meg lemezt, hanem amikor szükségesnek és érettnek érzik rá az időt, mint most.

Egy őszinte bevallással tartozom, mert a cikknek a Reroute to Remain 2, vagy Re-reroute címet akartam adni, csak a fejemben nagyon elcsépeltnek hangzott és így maradtam ennél a kifejezetten béna dalcímekből összetákolt avagynál... De ami a lényeg, a folyamatosan mozgásban lévő In Flames ismét sikerült megtalálja magát egy pazar stílusújítással, főleg az utóbbi pár évet nézve. Nekik is nehéz lehetett újat alkotni abban az időszakban, amikor mindenki az őáltaluk kitaposott jegyekben írt dalokat, épp tetőfokára hágott a melodeath zenekarok száma, vagy amerikából az ő középrészeikből továbbgondolt zenekarok garmadája hajózott vissza európába, vitorláikkal a metalcore szelébe kapaszkodva. Mikor is lehetne valami frisset produkálni, mint mikor az összes ilyen stílusjegy begyűrűzik, és ők ismét győzedelmesen állhatnak a jesteres zászlóval a dallamos modern metal hősiesen elbukott holttesteinek dombján?

A Zord másodszor… A több legendás miskolci bandát megjárt tagok együttese a klasszikus korszak thrash/power stílusát viszik tovább és egyre tovább. A ’Thorns & Wounds’ közhellyel élve akár a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején is megjelenhetett volna.

Amióta először hallottam őket, azóta próbálom megfejteni a Turbo titkát. Csillogó szempárok a nézőtéren, ismeretlen ismerősök arcai az első sorban, csodálkozó tekintetek, mikor először mutatom meg valakinek ezt a zenét. Rögtön látszik ki az, akit örökre megfertőztek, ki az, aki csak pislog, hisz azt sem tudta hová jött. Aztán persze van, aki mellett elmegy az egész, de akinek beüt, az aztán nem szabadul.

Először 2011-ben hallottam, a 2008-ban alakult Székesfehérvári székhelyű klasszikus heavy metal bandáról. Sokan legyintettek, ismét csak egy „klisémetal”csapat, engem viszont rögtön megfogott az első nagylemezük, de legfőképpen a rajta hallható „Átkozott világ” c. szerzemény. Schweininger István tiszta, lágy hangja jól illeszkedett a dalokhoz, István helyére azonban az X-faktorban nem sok sikerrel szereplő Feltein Attila lépett. Nagyon jót tett a zenekarnak magasabb tónusokat is kiéneklő, ráspolyos hangú énekes érkezése, az „Ítélet Gyűrűje” EP-t már ő énekli fel, amelyet most bemutatunk.

Nyáron megjelent a ROAR együttes Ősi tűz című harmadik demója. Ez a szimpatikus kis csapat szeretne vidékről bekerülni a köztudatba, így alkalmasnak találtam az időpontot egy karácsonyi meglepetés kritikára. Mivel nem vagyok túl jártas a thrash műfajban, ezért megkértem két barátomat, hogy illessék pár szóval Roar-ék új korongját. Hocza 'Igor' Róbert neve a Remorse thrash metál bandából lehet ismerős, Szőke Viktor pedig közel 30 éve mozog zenész körökben.

 8.0 - 1 szavazat